Kedves Mindenki Odakintről!
Régen nem jelentkeztünk, azóta nagyon sok minden történt anya és apa, no meg az én házam tájékán.
Kezdem először ez előbbivel.
Anya szeptember 30-án befejezte jó időre rendezvényszervezői pályafutását és október 1-től végérvényesen és teljes nyugalomban otthon növeli tovább pocakját. :) Sokat tesz-vesz, természetesen nem tud a fenekén ülni egy helyben sokat. Több sem kellett neki és apának, hamar felkerekedtek az egyik nagymamával, hogy beszerezzenek minden hiányzó kelléket, ami szükséges lesz ahhoz, hogy békés környezetben és semmiben hiányt nem szenvedve nőhessek szépen nagyra, boldogságban és sok sok kacagás közepette. Vettek ők szép kis kádat, bébiőrt, meleg ruhát a téli hideg napokra, no meg igazán kedves kis pelenkázó szivacsot, amin majd anya mindig szépen tisztába teszi a kis babapopsimat. :)
Mégis a legizgalmasabb az volt, hogy apa szorgalmazására kaptam csodaszép kedves bútorokat is. Az én drága szüleim addig sakkoztak a szobában, ami a költözésig még a kis otthonim lesz, míg sikerült szépen felállítani az én kedves kis ágyikómat és a pelenkázót is. Így már igazán kedves meleg otthonba érkezhetem, ahol anya, apa és persze a nagyszülők, unokatesó, nagybácsik, nagynéni és egyéb szeretgetős rokonok és barátok összevissza csodálhatnak és szeretgethetnek majd. :)
Mondanom sem kell, anya végtelenül boldog, s mindig bemegy a kis szobámba, s megmutatja nekem, hol fogok csicsizni és hol fog tisztába tenni. Szabad idejében - ami azért akad egy kevés - pedig sokat tesz-vesz azért, hogy majdan a jövendő végleges kis szobámban sok kedves kis dekorációval tegye igazán otthonossá és kedvessé a kis szobámat. :)
Ami az utóbbi híreket illeti...
Anya és apa ma elvittek a doktor bácsihoz, aki titokzatos hideg trutyit nyomva az én házikómra, majd egy furcsa szerkezettel össze vissza nyomkodva megmondta az én kiváncsi szüleimnek, hogy csudajól vagyok, mindenem a helyén van, épen és egészségesen és hogy becslések szerint immár 3200 grammot nyomok. Ez igencsak meglepte az én kedves szerető szüleimet...ebből a tényből ugyanis két felvetés motoszkál azóta folyamatosan a buksijukban: vagy igencsak testes alkattal és nagy súllyal látom meg eme zűrzavaros világot vagy bizony hamarabb ki fogok bújni mostani kis pocaklakomból, mint azt előre jósolják. Bizony lehetséges, hogy a nagy októberi szocialista forradalom helyett inkább a valóban októberi '56-os forradalom gyermeke leszek inkább...? Nos, ezt csak én tudhatom, meg talán a frontok, amik adhatnak egy röpke kis löketet anya szervezetének, hogy meginduljon az én világra jövetelem...
Addig is anya igyekszik sokat pihenni, sokat beszélgetni velem, és biztosíthatok mindenkit, hogy ez a két kedves szülőféleség odakint - akit anyának és apának hívok - a világ összes szeretetével vár engem...s talán már nem is kell olyan nagyon sokat várniuk, s nekem sem, hogy végre hozzájuk bújhassak, s örökké érezhessem azt, hogy imádnak és vigyáznak rám.... :)
Addig is nagyon sok puszi és pacsi minden kispajtásbak odakint,
Kicsi Pocaklakó :)
