Kalandjaink más oldalon

Kedves Mindenki!

Elkészült Marci baba új oldala, ezért mostantól ott olvashatjátok kalandjainkat és mindennapi életünk apró örömeit.

Az új oldal címe:

marci.monostori.net

Várunk itt is minden érdeklődőt szerettel!

Sok puszi, Marci baba, Anya, Apa :)

Megérkeztünk...

Kedves Mindenki!

A felépülés és a hazaérkezés és összerázódás miatt kicsit megkésve, de örömmel tudatunk mindenkit, hogy Monostori Márton Ádám 2009. november 10-én este 18:27 perckor tökéletes egészséggel megérkezett e számára most még zord világra a Szent István Kórázban.

A frissensült anyát bizony igencsak megkínozta a kis jövevény, a burokrepesztéstől 12 fájdalmas órát, a fájások kezdetétől pedig közel 24 órát vajúdtunk. Természetesen minden fájdalom és kínlódás megérte, mert anya és apa szeme fénye a legcsodálatosabb baba számunkra, s természetesen minden porcikája tökéletes.

Apa is ott volt, amikor kibújtam, s megérkeztem sok megpróbáltatás közepette erre a furcsa idegen világra, majd büszkén ölelte magához a felöltöztetett kis lurkót. A kórházi napok békésen teltek, anya hamar tudott nekem mit adni, s napról napra egyre ügyesebben üzzük a babatáplálkozás nem is olyan egyszerű művészetét. Anya még azért lábadozik, s mindkét szülőpalánta szokja s gyakorolja a másfél-két óránként "kelés-vigasztalás-etetés-büfiztetés-altatás-pelenkázás" művészetét.

Marci baba nagyon kedves és békés kisbaba, nagy szemekkel szemléli ezt a furcsa világot. Természetesen nagyon jó dolga van, lelkes szülőpalánták nagymamák, nagybácsik és egyéb rokonok egész hada lesi minden mozdulatát és imádja tetőtől a talpáig.

Igyekszünk majd a továbbiakban is hírt adni, addig is biztosíthatunk mindenkit, hogy Marci baba tökéletesen jól van, a frissensült szülők imádják, és nagy a boldogság.

Nagyon sok puszi mindenkinek az immár 3 tagú boldog kis családtól! :)

u.i.: folyamatosan képek a manóról a marci.monostori.net oldalon

Túl a visszaszámláláson...

Hol lehet ez a gyerek? Tesszük fel a költői kérdést most már mindennap, s teszi ugyanezt a lelkes rokonság és baráti társaság is. Minden telefonhívásra a "még egyben" címszóval reagálunk, mert az a jóképű és erős akaratú kisfiúnk a világ semmi kincséért sem akaródzik megszokott kellemes kis lakhelyéről előbújni. Ő odabent tökéletesen jól van és kellemesen sziesztázik, kérem alássan, ne tessék őt ott siettetni s zargatni. :)

Szinte látom magam előtt a kis néhány éves emberpalántánkat, ahogy csípőre teszi a kezét, szigorúan összehúzza a szemöldökét és makacsul kijelenti, hogy márpedig ő a csíkos pulcsit veszi fel, nem a kockásat... Körülbelül így képzelem el most is őt odabent. Tessék őt békén hagyni, nagyon jól van ő ott odabent, majd kijön, ha éppen úgy tartja kedve. Nehogy már kedves szülei azt gondolják, hogy ő idő előtt vagy éppen akkor kibújik, mikor a doktoranduszok azt mondják. Nem úgy van az, kérem... :)

Szóval egyelőre marad a pihenő itthon, s szerdán újabb vizsgálat, s emellett két kis izgatott szülőpalánta, akik nagyon várják már, hogy az ő kicsi fiúkat magukhoz ölelhessék. Ennyi lenne mára a leltár.... :)

Friss hírekkel jelentkezik majd, Anya és a Pöttöm Pocaklakó :)

Végső visszaszámlálás...

Visszafordíthatatlanul elérkeztünk az utolsó héthez. Törpe már teljesen kifejlődött, életképes, élénk, kedves és egészséges baba. Az éjszakák egyre gyötrelmesebbek, s most már a nappalok is elég lomhán telnek, Jósló fájásokban nincs hiány, de szülési fájások még váratnak magukra. A mi kicsi fiúnkat már mindenki nagyon várja, leendő nagymamák és nagypapa tűkön ülnek, anya mindennap kérleli a kicsi törpét, hogy bújjon már ki, hiszen idekint is ugyanolyan vagy legalábbis hasonlkóan jó világot ígérnek neki, mint amilyen odabentre megadatott. Még Bence kislegény elsőszámú és egyetlen zsivány unokatesó is érdeklődéssel várja a nagy megérkezést. Anya már a nap nagy részét pihenéssel tölti, nagyokat alszik, már amikor tud. Ma is voltunk CTG-n, természetesen nyugaton a helyzet változatlan, továbbra is csodálatos képet mutat, minden rendben, és még mindig nem akarja senki azt mondani anyának: Anyuka! Mindjárt kint lesz ez a kis legény. Most már tényleg számolunk vissza minden napot és órát, hogy végre a kezünkben tarthassuk a kis manónkat. Minden kedves szurkolótól kérjük, sugalmazza a természetnek, hogy a héten meglátogasson minket a gólya...Hogy sikeres volt-e a természetfeletti erők összpontosítása, arról ígérjük, mindenkit időben tájékoztatni fogunk... :)

Addig is sok puszit küldenek a várakozó szülők és a kicsi Tökmag! :)