Kedves Kispajtások!
Gondoltuk, ne maradjatok sokáig hírek nélkül, rövid helyzetjelentést adunk.
Drága szüleim továbbra is szorgosan kutatják nekem a tökéletes nevet, de még egyenlőre nem találják, ám cseppet sem csüggedek, mire megszületek, biztosan rátalálnak a leginkább rám illőre. :)
Néhány mondatban rólam:
Immár a 28. hetemet taposom, jobban mondva a hetek helyett inkább anya pocakját és belső szerveit taposom nagy lendülettel. Sokat hullámzom a pocakban, aminek anya, apa és sok-sok mindenki a környezetükben is borzasztóan örül. A szakirodalom szerint már több mint 30 cm "magas" vagyok, és jó egy kiló körül nyomhatok. Mostanra már szép kis szempilláim is vannak, s jól hallom anya és apa hangját, valamint a jó kis zenét. A múlt héten értékeltük nagyon a kicsit hűvösebb időt, és egész héten igencsak aktív testezdésbe kezdtem. Nagyon szeretem kinyomni hol a lábacskámat, hol a kezecskémet anya pocakjához, alig várom, hogy már majd kint is jó sokat odabújhassak anyához, apához, mamához és papához. Már csak kb. 2,5 hónapunk van hátra, így lázas ütemben készülök a megérkezésemre, s igyekszem minél jobban kipárnázni magam, hogy csodás formában és ellenállóan érkezzem erre a kalandokkal teli világra...
Néhány mondat anyáról, apáról:
Anya köszöni sépen jól van, bár már egyre nehezebben cipeli az egyre nagyobb púpját, ami már régen túllépett a sárgadinnye kategórián, s most már inkább csak a görögdinnye besorolás igaz rá. Amikor anya közeledik, először jön a pocak most már és csak utána ő. :) Az éjszakák ismét szaggatottak, már készíti a természet az első hónapokra, mikor megérkezem, és mindig nagyokat "bulizunk" majd éjszaka. Sajnos az allergia most is kínozza, de csak egy-két hónap s már az is múlik majd. Még kb. másfél hónap van a dolgos hétköznapokból, s utána leteszi a ceruzát és a billentyűzetet, s pelenkára cseréli remélhetőleg jó néhány évre.
Apa is boldogan várja minden nap haza a nagy mocorgó gombócot, és minden este boldogan nézegeti, ahogy kedves kisfia kirúhja a házát, és mindig szeretetteljes puszikkal kéri, hogy térjen szépen este nyugovóra, s hagyja édesanyját is alukálni...most még. :)
Ezek ketten boldogan gyűjtögetik a kisebb nagyobb kelengye darabkákat, jó sorom lesz, kedves kis ruhácskák, pihepuha ágyikó, no és persze a legfontosabb a világ legodaadóbb és legszeretőbb szülei és kis családja lesz a miénk. :) Hát kell ennél több...?
Legközelebbre is tartogatunk néhány újabb hírt, addig is mindenkinek sok puszi és pacsi odakint, PocakMarci :)
2009. augusztus 17., hétfő
2009. augusztus 4., kedd
Sztárvideó
Kedves Kispajtások!
Az én ügyes apukámnak sikerült megvágnia a sztárvideót, így már mindannyian csodálhatjátok jóképű szívtipró vonásaimat, s ki-ki találgathat, hogy vajon anyára vagy apára hasonlítok-e jobban...
Sok puszi és pacsi, PocakMarci :)
Az én ügyes apukámnak sikerült megvágnia a sztárvideót, így már mindannyian csodálhatjátok jóképű szívtipró vonásaimat, s ki-ki találgathat, hogy vajon anyára vagy apára hasonlítok-e jobban...
Sok puszi és pacsi, PocakMarci :)
2009. augusztus 3., hétfő
Kire ütött ez a gyerek...
Kedves Kispajtások!
Senki ne aggódjon, nem felejtettelek el Benneteket, csupán vártunk az újabb hírekre.
Nagyon szépen növövgetek, bizony, mostanra már a 26. hetemet taposom, kb. 30-32 cm-rel és kb. 800 g tömeggel. Mozgékonyságom változó: vannak napok, amikor anya egyetlen porcikáját sem kímélve, jobbról balról keményen sorozom odabentről és minden egyes percben a tudtára adom, hogy igencsak életerős és mozgékony fiatal sportember vagyok. :) Néha pedig napokig csak néha fordulok jobb oldalamról a balra. Ő leginkább azt szereti, amikor jó mozgékony napokat élünk át, s legkevésbé, amikor ahólyagját taposom. De én már csak ilyne kis huncut vagyok.
De nem is szaporítom tovább a szót...július 28-án eljött a várva várt nap, amikor anya és apa 4D ultrahangra indult velem. Egy óra vizsgálat, amikor is a doktor bácsi kitartóan küzdött, hogy drága szerető és kiváncsi szüleim megláthassák minden kis tagomat, vonásomat és azt a jóképű kis pofikámat. Persze lévén nem vagyok egy könnyű eset, így bizony jó sokat kellett szegény doktor bácsinak küzdenie, mire bármit is láttak belőlem szegény kiváncsi szüleim. Arccal befelé fordultam és akezecskéimet is folyamatosan az arcom előtt tartottam. Nem hiába, nem szeretek szerepelni, szégyenlős voltam. Azért egy-két mozzanatot sikerült elkapniuk, s nagy tapsikolás és újjongás, szívrepesés közepette örültek a kedves szülőpalánták.
Sajnos annyira nehezen kivehetően sikerült csak az ultrahang, hogy képet nem is sikerült rólam készíteni, csak az ultrahangot rögzítettük, amit még nem sikerült a kedves szüleimnek megvágni, de a teljes anyag megtekinthető az ftp.monostori.net ftp címen (felhasználónév: 4D, jelszó: ultrahang).
Most futunk is, anyának dolgoznia kell (végső visszaszámlálás, már csak 2 hónap, s utána már otthon pihen és várja érkezésemet), de ígérem, ismét jelentkezni fogunk az új hírekkel.
Nagyon sok puszi és pacsi mindenkinek odakint, és ne felejtsétek, már csak 3 hónap és 4 nap és megérkezem!
Puszi, PocakMarci :)
Senki ne aggódjon, nem felejtettelek el Benneteket, csupán vártunk az újabb hírekre.
Nagyon szépen növövgetek, bizony, mostanra már a 26. hetemet taposom, kb. 30-32 cm-rel és kb. 800 g tömeggel. Mozgékonyságom változó: vannak napok, amikor anya egyetlen porcikáját sem kímélve, jobbról balról keményen sorozom odabentről és minden egyes percben a tudtára adom, hogy igencsak életerős és mozgékony fiatal sportember vagyok. :) Néha pedig napokig csak néha fordulok jobb oldalamról a balra. Ő leginkább azt szereti, amikor jó mozgékony napokat élünk át, s legkevésbé, amikor ahólyagját taposom. De én már csak ilyne kis huncut vagyok.
De nem is szaporítom tovább a szót...július 28-án eljött a várva várt nap, amikor anya és apa 4D ultrahangra indult velem. Egy óra vizsgálat, amikor is a doktor bácsi kitartóan küzdött, hogy drága szerető és kiváncsi szüleim megláthassák minden kis tagomat, vonásomat és azt a jóképű kis pofikámat. Persze lévén nem vagyok egy könnyű eset, így bizony jó sokat kellett szegény doktor bácsinak küzdenie, mire bármit is láttak belőlem szegény kiváncsi szüleim. Arccal befelé fordultam és akezecskéimet is folyamatosan az arcom előtt tartottam. Nem hiába, nem szeretek szerepelni, szégyenlős voltam. Azért egy-két mozzanatot sikerült elkapniuk, s nagy tapsikolás és újjongás, szívrepesés közepette örültek a kedves szülőpalánták.
Sajnos annyira nehezen kivehetően sikerült csak az ultrahang, hogy képet nem is sikerült rólam készíteni, csak az ultrahangot rögzítettük, amit még nem sikerült a kedves szüleimnek megvágni, de a teljes anyag megtekinthető az ftp.monostori.net ftp címen (felhasználónév: 4D, jelszó: ultrahang).
Most futunk is, anyának dolgoznia kell (végső visszaszámlálás, már csak 2 hónap, s utána már otthon pihen és várja érkezésemet), de ígérem, ismét jelentkezni fogunk az új hírekkel.
Nagyon sok puszi és pacsi mindenkinek odakint, és ne felejtsétek, már csak 3 hónap és 4 nap és megérkezem!
Puszi, PocakMarci :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
