Már apa is érez....

Kedves Külvilág, kinti kispajtások!

Békésen tengetjük napjainkat anyával, szépen nődögélek és mindennap kitartóan és buzgón kalimpálok odabent. Nagy hírrel, mint amúlt héten, mikor kiderült, hogy kicsi szívtipró kisfiúcska leszek, most nem szolgálhatok, de gondoltam, bejelentkezem, hogy a mindennap apró örömeit megosszuk Veletek.

Mióta megmozdultam, anya mindennap buzgón figyeli minden kis mozdulatomat odabent...több sem kellett neki, a múlt héten többször is pocakjára tette a kezét az esti pihenő közben, s felfedezte, hogy már kivülről is érezni lehet, ahogy odabent végzem az esti tornámat. Szólt is hát apának, hogy tegye oda a kezét ő is, s néhány kitartó próbálkozás után, immár apa is érezhette, hogy odabent vagyok, s valóban nem csak egy nagy dinnyét nyelt le anya, hanem rendíthetetlenül cseperedem odabent és nemsoká megérkezik az ő kettejük kicsi apró kis csodája... :) Jóleső érzés volt látni apa szemében a boldogságot... :) Csudás érzés nekem, a pici emberkének, hogy ezek odakint - úgy, hogy még nem is ismernek - már így szeretnek... :)

Továbbra is nagyon jól érezzük magunkat, anya vigyáz rám és nagyon jó kis lakhelyet ad nekem, apa pedig büszkén tervezgeti a jövőnket és a közös kis lakunkat, ahol már nekem is lesz egy csöpp kis szobát, amit anya nagy buzgalommal és szeretettel feldíszítget majd nekem, hogy minden napom vidáman és boldogan teljen. :)

A doktornéni mondta, hogy az elkövetkezendő egy hónapban nem kell vizsgálatra mennünk, így most az elkövetkezendő hetekben csak az apró mindennapi kis csodákról tudunk beszámolni. Legközelebb néhány hét múlva a 4D ultrahang képeivel tudunk nagy szenzációval szolgálni, anya már boldogan számolgatja a napokat, amikor kicsit közelebbről is láthatja az apró kicsi kezeimet, lábaimat és azt a csöpp szép kis arcocskámat. :)

Egyszóval élvezzük a nyarat, a sok finom gyümölcsöt, a sok pihenést, apa végtelen szeretetét és az esti puszikat, és boldogan várjuk, hogy cseperedjek...bizony még kettőt pislogtok, kedves kispajtások, és már idekint fogok kalimpálni és nagyokat mosolygni mindenkire.

Addig is sok puszi és pacsi, Pocaklakó Tökmagfiúcska :)

Milyen színű lesz a kiscipő....?

Eljött a várva várt nagy nap: az újabb ultrahang, amikor is drága szüleim izgalommal várták, mit látnak majd az újabb ultrahang képeken. Vajon minden rendben lesz, egészséges vagyok-e, no és persze a nagy kérdés: kicsi Gábor lesz belőlem, vagy egy aprócska kis Imó? :)

Az én drága anyukám egész nap tűkön ült és még a trutyi idő ellenére is majd' kibújt a bőréből, hogy végre ott legyen a vizsgálaton és meghallja a jó hírt, ami bárhogyan is legyen, jó hír lesz... :)

Ismét csodálatos volt az ultrahang. Természetesen egyfolytában mocorogtam, de a doktor bácsi így is meg tudta nézni, hogy mindenem megvan, épen és egészségesen. A kicsi szívem jól láthatóan és persze hallhatóan dobog, igazi kis zakatolás, mint egy szuperul menő expressz vonat! :)

Aztán persze megkérdezte a doktorbácsi anyát, szeretnék-e tudni, kisfiú leszek-e vagy kislány? Hát persze, hogy anya és apa tudni akarta, ezen izgultak már mióta....és akkor jött a várva várt hír:

KISFIÚ LESZEK!!!!

Nagy volt az öröm a szülőknél, persze biztosan ugyanígy örültek volna annak is, ha kislány leszek, de anya kezdetektől fogva érezte, kisfiú leszek.

Most aztán jöhet a buksitörés, mi is lesz a becses nevem...de addig is maradok Monostori Tökmag (persze kisfiúsan) ... :)

Fent néhány friss sztárfotó, az egyiken jobb oldalt a kis fejecském látható a szemeimmel és a kicsi számmal, éppen nyitva. A másikon pedig bal oldalt a két kicsi lábikóm és természetesen férfiúi mivoltom hű bizonyítéka... :)

Íme tehát a várva várt nagy hír megérkezett, anya és apa nagyon boldog, és persze a nagyszülők és nagybácsik, nagynénik, dédszülők sem kevésbé...

A friss hírek sem váratnak majd soká magukra...addig is maradok anya pocakjában, mert ennél jobb hely jelenleg nincs is a világon és szorgosan tapsikolok bentről a pocakján, hogy mindennap eszükbe jusson: már alig 20 hét és jövök!!!! :)

Puszi mindenkinek odakint, kicsi Tökmag (a kicsi fiú) ;) :P

Megjártuk Bulgáriát...

Sok-sok élménnyel a hátunk mögött, megjárva Bulgáriát, újra itthon üdvözlet mindenkinek!

Hipp-hopp eltelt ez az egy hét, sok-sok napsütéssel, pihenéssel. Rengeteget úsztunk, napoztunk, jó nagyokat pihentünk és ettünk finomakat, nomeg persze anyával végigtáncoltunk egy igazán kellemesen telt esküvőt.

Anya és apa megélte első házassági évfordulójukat június 17-én, amit jómagam azzal koronáztam meg, hogy ezen a napon jelentkeztem be először anya hasában, két erőteljes kis kopogtatással. Nagy volt ám az öröm, anya majd kibújt a bőréből, úgy várta ezt a pillanatot. Azóta is mindennap jelzem neki egyszer-kétszer legalább: ITT VAGYOK! :)

Napról napra egyre növekszem, jót tett a sok napocska, úszás, a jó kis tengeri levegő és a sok finom és egészséges bolgár étel. Fura népek, mondhatom, de egészen jól főznek.

Ma, június 20-án vagyok éppen félidős, azaz 20 hetes. Még éppen 20 hét, és már kint is vagyok és alig várom, hogy megismerjem az itteni kinti világot és azt a két drága embert, aki mindennél jobban szeret engem már most is: Apát és Anyát. Addig is anyát kitartóan rugdosom, hogy mindig érezze, itt vagyok ám, és már nem kell sokat várni és már apával is tudok majd így kommunikálni.

Ízelítőül néhány kép a csodás és pihentető utazásról, no meg persze a növekvő pocakról.

...nem utolsó sorban, már csk kettőt kell aludni és ismét új sztárfotókkal szolgálhatunk szerény személyemről, s meglátjuk, ha olyan kedvem lesz, még talán azt is megmutatom, kisfiúnak vagy kislánynak örülhet-e majd apa és anya 20 hét múlva....

Sok puszi és nagy pacsik addig is mindenkinek, kicsi Tökmag :)

A szorgos nagyszülők... :)

Kedves mindenki a külvilágban! Ismét jelentkezünk. Épen és egészségesen, hála istennek a mostani szeszélyes időjárást én a legkevésbé sem érzem.

A hétvégét mamával és papával töltöttük Veszprémben. Csudijó volt, ha anya jól érzi magát, akkor én is. Nyugalom, béke és biztonság. Ezek az érzések mindig, ha hazamegy. Így én is remekül voltam, bár apa eléggé hiányzott nekünk. No de mi is neki... :))))

Mama és papa egész hétvégén szorgoskodtak. Mama nekilátott kismamaruhákat varrni anyának, amibe jól beleférek majd én is, ha már csudanagyra nőttem. Hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel haladt és már készen is van jópár ruhadarab, amibe anya is és én is jól és kényelmesen elférünk. Papa pedig segített minden másban, hogy szépen és gyorsan haladjunk. Csuda drágák és kedvesek, jó sorom lesz, ha kibújtam, anya és apa vigyáznak rám, mama és papa pedig csudára fog szeretni és jókat mókázunk majd együtt. :)

Azért Bence babánál is tettünk egy kis látogatást, ő lesz a legjobb unokatesó, már álldogál, mire én döntögetem majd a ház falát anya pocakjában, addigra ő már talán szalad is. :)

Anya továbbra is jól táplál nem panaszkodom, de az ő legnagyobb örömére, nem is hízik olyan ütemben, mint amilyen jó étvággyal falatozik...egyenlőre....bízunk benne, hogy ez így is marad, mert aztán mama varrhatja az újabb Tökmag-lak-takarókat... :)

Ennyi rövidke hír jutott mára, anya már tűkön ül, hogy beszámolhasson arról, hogy mocorgok, s ha éppen olyan kedvem lesz, talán már a jövő hét hétfőn megmutatom nekik, vajon kisfiú vagyok-e vagy kislány....

Puszi a külvilágnak innen a benti jóvilágból,

Kicsi Tökmag :)