Kalandjaink más oldalon

Kedves Mindenki!

Elkészült Marci baba új oldala, ezért mostantól ott olvashatjátok kalandjainkat és mindennapi életünk apró örömeit.

Az új oldal címe:

marci.monostori.net

Várunk itt is minden érdeklődőt szerettel!

Sok puszi, Marci baba, Anya, Apa :)

Megérkeztünk...

Kedves Mindenki!

A felépülés és a hazaérkezés és összerázódás miatt kicsit megkésve, de örömmel tudatunk mindenkit, hogy Monostori Márton Ádám 2009. november 10-én este 18:27 perckor tökéletes egészséggel megérkezett e számára most még zord világra a Szent István Kórázban.

A frissensült anyát bizony igencsak megkínozta a kis jövevény, a burokrepesztéstől 12 fájdalmas órát, a fájások kezdetétől pedig közel 24 órát vajúdtunk. Természetesen minden fájdalom és kínlódás megérte, mert anya és apa szeme fénye a legcsodálatosabb baba számunkra, s természetesen minden porcikája tökéletes.

Apa is ott volt, amikor kibújtam, s megérkeztem sok megpróbáltatás közepette erre a furcsa idegen világra, majd büszkén ölelte magához a felöltöztetett kis lurkót. A kórházi napok békésen teltek, anya hamar tudott nekem mit adni, s napról napra egyre ügyesebben üzzük a babatáplálkozás nem is olyan egyszerű művészetét. Anya még azért lábadozik, s mindkét szülőpalánta szokja s gyakorolja a másfél-két óránként "kelés-vigasztalás-etetés-büfiztetés-altatás-pelenkázás" művészetét.

Marci baba nagyon kedves és békés kisbaba, nagy szemekkel szemléli ezt a furcsa világot. Természetesen nagyon jó dolga van, lelkes szülőpalánták nagymamák, nagybácsik és egyéb rokonok egész hada lesi minden mozdulatát és imádja tetőtől a talpáig.

Igyekszünk majd a továbbiakban is hírt adni, addig is biztosíthatunk mindenkit, hogy Marci baba tökéletesen jól van, a frissensült szülők imádják, és nagy a boldogság.

Nagyon sok puszi mindenkinek az immár 3 tagú boldog kis családtól! :)

u.i.: folyamatosan képek a manóról a marci.monostori.net oldalon

Túl a visszaszámláláson...

Hol lehet ez a gyerek? Tesszük fel a költői kérdést most már mindennap, s teszi ugyanezt a lelkes rokonság és baráti társaság is. Minden telefonhívásra a "még egyben" címszóval reagálunk, mert az a jóképű és erős akaratú kisfiúnk a világ semmi kincséért sem akaródzik megszokott kellemes kis lakhelyéről előbújni. Ő odabent tökéletesen jól van és kellemesen sziesztázik, kérem alássan, ne tessék őt ott siettetni s zargatni. :)

Szinte látom magam előtt a kis néhány éves emberpalántánkat, ahogy csípőre teszi a kezét, szigorúan összehúzza a szemöldökét és makacsul kijelenti, hogy márpedig ő a csíkos pulcsit veszi fel, nem a kockásat... Körülbelül így képzelem el most is őt odabent. Tessék őt békén hagyni, nagyon jól van ő ott odabent, majd kijön, ha éppen úgy tartja kedve. Nehogy már kedves szülei azt gondolják, hogy ő idő előtt vagy éppen akkor kibújik, mikor a doktoranduszok azt mondják. Nem úgy van az, kérem... :)

Szóval egyelőre marad a pihenő itthon, s szerdán újabb vizsgálat, s emellett két kis izgatott szülőpalánta, akik nagyon várják már, hogy az ő kicsi fiúkat magukhoz ölelhessék. Ennyi lenne mára a leltár.... :)

Friss hírekkel jelentkezik majd, Anya és a Pöttöm Pocaklakó :)

Végső visszaszámlálás...

Visszafordíthatatlanul elérkeztünk az utolsó héthez. Törpe már teljesen kifejlődött, életképes, élénk, kedves és egészséges baba. Az éjszakák egyre gyötrelmesebbek, s most már a nappalok is elég lomhán telnek, Jósló fájásokban nincs hiány, de szülési fájások még váratnak magukra. A mi kicsi fiúnkat már mindenki nagyon várja, leendő nagymamák és nagypapa tűkön ülnek, anya mindennap kérleli a kicsi törpét, hogy bújjon már ki, hiszen idekint is ugyanolyan vagy legalábbis hasonlkóan jó világot ígérnek neki, mint amilyen odabentre megadatott. Még Bence kislegény elsőszámú és egyetlen zsivány unokatesó is érdeklődéssel várja a nagy megérkezést. Anya már a nap nagy részét pihenéssel tölti, nagyokat alszik, már amikor tud. Ma is voltunk CTG-n, természetesen nyugaton a helyzet változatlan, továbbra is csodálatos képet mutat, minden rendben, és még mindig nem akarja senki azt mondani anyának: Anyuka! Mindjárt kint lesz ez a kis legény. Most már tényleg számolunk vissza minden napot és órát, hogy végre a kezünkben tarthassuk a kis manónkat. Minden kedves szurkolótól kérjük, sugalmazza a természetnek, hogy a héten meglátogasson minket a gólya...Hogy sikeres volt-e a természetfeletti erők összpontosítása, arról ígérjük, mindenkit időben tájékoztatni fogunk... :)

Addig is sok puszit küldenek a várakozó szülők és a kicsi Tökmag! :)

Még mindig a pocakban...

Kedves Érdeklődőim!

Rövid hírt szeretnénk adni magunkról. A várakozásokkal ellentétben, még mindig pocaklakó vagyok, békésen, néha kicsit mozgalmasabban tengetem napjaimat anya meleget, finom táplálékot és sok szeretetet adó pocakjában. A pocak mérete már szép tekintélyes, anyának már mindene fáj és szúr rendszerint, és jómagam is elég jólk méretezett és irányzott rúgásokkal adom tudtára, hogy köszönöm, még mindig nagyon jól vagyok.

Anya szorgosan jár velem a doktornénihez és a CTG-re is, ahogy békésen hallgatja csodásan erősen és egészségesen kalapáló kicsi szívemet. A babaszoba és minden egyéb kellék már régen készen áll, csak az érkezésemre vár. Bizony már nem húzzuk sokáig, mert néha már érkezik egy-egy jósló fájás anya pocakjában, s bizony-bizony már a 38. hetet is betöltöttük, s már két hetünk sincs hátra a hivatalosan kiírt november 7-i forradalmi érkezésem napjáig.

Ígérjük, amint megérkeztünk, igyekszünk mindenkit sms-ben értesíteni, és amint magunkhoz tértünk, a blogon, az iwiw-en és egy kifejezetten erre a célra készített weboldalon képekkel is beszámolni rövidesen megkezdődő izgalmas kis együtt élésünk és a világ felfedezésének minden kaladjáról tudósítani Benneteket.

Addig is sok puszi és pacsi mindenkinek odakint!

Kicsi Pocaklakó Tökmag :)

Hírek a babaszobából és az ultrahangról

Kedves Mindenki Odakintről!

Régen nem jelentkeztünk, azóta nagyon sok minden történt anya és apa, no meg az én házam tájékán.

Kezdem először ez előbbivel.

Anya szeptember 30-án befejezte jó időre rendezvényszervezői pályafutását és október 1-től végérvényesen és teljes nyugalomban otthon növeli tovább pocakját. :) Sokat tesz-vesz, természetesen nem tud a fenekén ülni egy helyben sokat. Több sem kellett neki és apának, hamar felkerekedtek az egyik nagymamával, hogy beszerezzenek minden hiányzó kelléket, ami szükséges lesz ahhoz, hogy békés környezetben és semmiben hiányt nem szenvedve nőhessek szépen nagyra, boldogságban és sok sok kacagás közepette. Vettek ők szép kis kádat, bébiőrt, meleg ruhát a téli hideg napokra, no meg igazán kedves kis pelenkázó szivacsot, amin majd anya mindig szépen tisztába teszi a kis babapopsimat. :)

Mégis a legizgalmasabb az volt, hogy apa szorgalmazására kaptam csodaszép kedves bútorokat is. Az én drága szüleim addig sakkoztak a szobában, ami a költözésig még a kis otthonim lesz, míg sikerült szépen felállítani az én kedves kis ágyikómat és a pelenkázót is. Így már igazán kedves meleg otthonba érkezhetem, ahol anya, apa és persze a nagyszülők, unokatesó, nagybácsik, nagynéni és egyéb szeretgetős rokonok és barátok összevissza csodálhatnak és szeretgethetnek majd. :)

Mondanom sem kell, anya végtelenül boldog, s mindig bemegy a kis szobámba, s megmutatja nekem, hol fogok csicsizni és hol fog tisztába tenni. Szabad idejében - ami azért akad egy kevés - pedig sokat tesz-vesz azért, hogy majdan a jövendő végleges kis szobámban sok kedves kis dekorációval tegye igazán otthonossá és kedvessé a kis szobámat. :)

Ami az utóbbi híreket illeti...

Anya és apa ma elvittek a doktor bácsihoz, aki titokzatos hideg trutyit nyomva az én házikómra, majd egy furcsa szerkezettel össze vissza nyomkodva megmondta az én kiváncsi szüleimnek, hogy csudajól vagyok, mindenem a helyén van, épen és egészségesen és hogy becslések szerint immár 3200 grammot nyomok. Ez igencsak meglepte az én kedves szerető szüleimet...ebből a tényből ugyanis két felvetés motoszkál azóta folyamatosan a buksijukban: vagy igencsak testes alkattal és nagy súllyal látom meg eme zűrzavaros világot vagy bizony hamarabb ki fogok bújni mostani kis pocaklakomból, mint azt előre jósolják. Bizony lehetséges, hogy a nagy októberi szocialista forradalom helyett inkább a valóban októberi '56-os forradalom gyermeke leszek inkább...? Nos, ezt csak én tudhatom, meg talán a frontok, amik adhatnak egy röpke kis löketet anya szervezetének, hogy meginduljon az én világra jövetelem...

Addig is anya igyekszik sokat pihenni, sokat beszélgetni velem, és biztosíthatok mindenkit, hogy ez a két kedves szülőféleség odakint - akit anyának és apának hívok - a világ összes szeretetével vár engem...s talán már nem is kell olyan nagyon sokat várniuk, s nekem sem, hogy végre hozzájuk bújhassak, s örökké érezhessem azt, hogy imádnak és vigyáznak rám.... :)

Addig is nagyon sok puszi és pacsi minden kispajtásbak odakint,

Kicsi Pocaklakó :)

Pocak az állatkertben

Kedves Kinti Kispajtások!

Régen jelentkeztünk, s most végre képekkel is tudunk szolgálni. No most nem rólam készült sztárfotót hoztunk, csak a házamat tudjátok megcsodálni,d e ezért is sokan reklamáltak már, hát íme most végre megérkezett.

Egy hete hétvégén, kis családomat felnyaláboltam és felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a veszprémi állatkertet. Ott volt mama, papa, nagybácsi, nagynéni, Bence unokatesó és anya...sajnos csak apa hiányzott, de ő nagyon, dolgoznia kellett, így nem tudott velünk tartani.

Az idő csodálatos volt, egy teljes napot elsétálgattunk az állatkertben, csuda izgalmas volt. Bence, a nagy unokatesóm is majdnem midnen állatra lelkes "Vauuuuu!" felkiáltással csodálkozott rá.

Sokat gyalogoltunk, csodálkoztunk, nevettünk és nagyon finomat ettünk. Jól elfáradtunk és este jól ki is purcantunk, anya jó nagyot aludt utána.

Némi helyzetjelentés:

Köszönöm, nagyon jól vagyunk, a doktorbácsik szerint már átléptük a 40 cm magasságot és 2 kiló körül lehet a tömegünk. Szépen gyarapodunk, anya pociját sokat tologatom, hogy még a legutolsó időkben se legyen szűkös a házam. :) Sokat mocorgok, amit ő nagyon szeret, s apa is mindig meg-megcsodálja. Készül a kis kórházi csomagunk, s anya a héten meglátogatta a szülőszobát is, ami nem is tűnik olyan borzalmas elrettentőnek, mint sokan mondják.

Anya már csak 4 napot dolgozik, aminek nagyon örül, várja már, hogy otthon pihengessen és csak az én érkezésemet várja és készítse nekem a szép kis környezetet, amiben majd cseperedem, amíg nem költözünk az új lakásba.

A ruhatárunkban egyre csökken azoknak a ruhadaraboknak a száma, amit az én szép nagy házikóm még enged anyának felvenni.

Nemsokára ismét ultrahangra rendel minket a doktornéni, úgyhogy akkro újabb sztárfotókkal szolgálhatunk majd.

Addig is sok puszi és pacsi minden kiváncsi rajongómnak odakint!

Kicsi Tappancs :)