Pocak az állatkertben

Kedves Kinti Kispajtások!

Régen jelentkeztünk, s most végre képekkel is tudunk szolgálni. No most nem rólam készült sztárfotót hoztunk, csak a házamat tudjátok megcsodálni,d e ezért is sokan reklamáltak már, hát íme most végre megérkezett.

Egy hete hétvégén, kis családomat felnyaláboltam és felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a veszprémi állatkertet. Ott volt mama, papa, nagybácsi, nagynéni, Bence unokatesó és anya...sajnos csak apa hiányzott, de ő nagyon, dolgoznia kellett, így nem tudott velünk tartani.

Az idő csodálatos volt, egy teljes napot elsétálgattunk az állatkertben, csuda izgalmas volt. Bence, a nagy unokatesóm is majdnem midnen állatra lelkes "Vauuuuu!" felkiáltással csodálkozott rá.

Sokat gyalogoltunk, csodálkoztunk, nevettünk és nagyon finomat ettünk. Jól elfáradtunk és este jól ki is purcantunk, anya jó nagyot aludt utána.

Némi helyzetjelentés:

Köszönöm, nagyon jól vagyunk, a doktorbácsik szerint már átléptük a 40 cm magasságot és 2 kiló körül lehet a tömegünk. Szépen gyarapodunk, anya pociját sokat tologatom, hogy még a legutolsó időkben se legyen szűkös a házam. :) Sokat mocorgok, amit ő nagyon szeret, s apa is mindig meg-megcsodálja. Készül a kis kórházi csomagunk, s anya a héten meglátogatta a szülőszobát is, ami nem is tűnik olyan borzalmas elrettentőnek, mint sokan mondják.

Anya már csak 4 napot dolgozik, aminek nagyon örül, várja már, hogy otthon pihengessen és csak az én érkezésemet várja és készítse nekem a szép kis környezetet, amiben majd cseperedem, amíg nem költözünk az új lakásba.

A ruhatárunkban egyre csökken azoknak a ruhadaraboknak a száma, amit az én szép nagy házikóm még enged anyának felvenni.

Nemsokára ismét ultrahangra rendel minket a doktornéni, úgyhogy akkro újabb sztárfotókkal szolgálhatunk majd.

Addig is sok puszi és pacsi minden kiváncsi rajongómnak odakint!

Kicsi Tappancs :)

Közeledik a 8. hónap

Kedves Kispajtások odakint!

Ismét bejelentkezünk, új hírekkel szolgálhatunk Nektek.

Tegnap vitt anya engem ismét a doktor bácsihoz ultrahangra, ahol tüzetesen megvizsgálták minden apró és nagyobb szervemet. Boldogan és büszkén jelentheti ki az én kedves anyukám, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. A kicsi szívem úgy zakatolt, akár a legjobb gőzös, ami valaha létezett. Megvan mind a két kezem, lábacskám - azok a híres kis tappancsok, amikkel úgy tudom kifele tolni anya pocakját éjjel és nappal egyaránt - , az okos buksim, a kis zakatoló szívem, és minden egyéb belső és külső szervem.

A doktor bácsi szerint immmár 1800 grammot nyomok, amivel elnagyoplt becslések alapján talán mondhatjuk, hogy kb. 3,5 kg születési tömeggel várhatnak édes szüleim, hogy megszületek. Anya ennek nagyon-nagyon örül, mert lesznek helyes kis hurkáim, bár meglehet, nehéz lesz majd kinyomni, de üsse kő, egy ilyen szép kis baba mint én még ezt is megérem... :D

Természetesen készült ismét sztráfotó is, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Az egyiken jobb oldalt a kis buksim létható, a másikon pedig ismét mi más lenne látható, mint a bizonyíték, hogy kisfiú vagyok... :D

Anya nagyon-nagyon boldog volt, hogy ismét láthatott engem és hallotta azt az erős kicsi szívemet, hogy zakatol és napról napra egyre jobban várja a pillanatot, amikor kibújok, s végre magához ölelhet és megpuszilgathatja azokat az élénk kis tappancsaimat. Apáról nem is beszélve, akit tegnap - miközben odahajolt anya pocakjához és mondott nekem pár kedves szót, jól orrba soroztam a kis tappancsaimmal. :D

Így élünk hát mi hármacskán, s most még ugyan elválaszt minket egy pocak, de már csak 9 hét, s a legnagyobb örömmel és buzgalommal, no meg persze két vidám, fürge kis tappanccsal vetem bele magam, hogy felfedezzem e különleges és sok-sok izgalmat rejtő világot ... :D

Sok puszi és pacsi Nektek odakint, Pocaklakó Kistappancs :D

Itt van az ősz, itt van újra....

...s szép mint mindig énnekem...

Milyen igaz! Mi más lehetne a beköszöntő ősz, mint szép, itt a kényelmes pocakban anyával, s nem utolsó sorban anya és apa mérhetetlen szeretetével... :)

Szépen és egészségesen növekedem, s nem csak én, hanem a kis odúm, a kedves pocak is, ami mostanra már cseppet sem kicsinek, sokkal inkább elég méretesnek mondható. Még néhány hét és joggal kaphatja meg a hatalmas jelzőt.

Durva becslések szerint 1,5 kg tömegű és kb. 35 cm hosszú lehetek így a 31. hét felé közeledvén. Remekül érzem magam, nagyon sokat ficánkolok, főként, mert egyre szűkösebb ez a kedves kis pocakodú, meg persze a sok érdeklődő kinti népeknek kell, hogy időnként jól kidugjam a kis tappancsaimat.

Anya is nagyon jól van, imádja, ahogy mocorgok szüntelenül. Sajnos az éjszakái ár szinte sosem telnek el egybefüggő alvással, mert hol a pisilés, hol az allergiás rohamok szakítják meg. Bizony idén eléggé rendesen kínozza az allergia, s sűrűn imádkozik, hogy én ne örököljem tőle az allergiás hajlamot. Anya még dolgozik, de már final countdown-ban van, s alig várja, hogy már otthon pihenjen és csak a hiányzó dolgok, és a szeretett kisfia várásával legyen elfoglalva. :)

Apa is jól van, bár azt hiszem, ő is egyre jobban izgul születendő kisfia megérkezését illetően. A nevem még mindig homályba vész, de már egyre közelebb jutnak ezek a kedves szülőpalánták a végső mindent elsöprő eredményhez... :)

Mindenkinek üdvözlet és sok puszit és pacsit küld idebentről a várva várt imádnivaló kedves kis jövevény, PocakMarci :D