Tökmag, Anya és a kisrepülő esete...

Május 28. Csodálatos napos, ámde szeles nap. Tökmag, Apa és Anya újabb kalandot élt át. :)
Tápiószecső nemes kis településen csodálatos új rendezvényhelyszín nyílik, Anya és Apa sem rest - Nézzük hát meg! Igen ám, de nem is akárhogyan, hanem repülővel. Egy kedves ismerős kis, négy személyes gépével mentünk - na jó, azért jómagam, kicsi Tökmag is még belefértem... :) Felszállás Tökölön, kb. este 6 óra tájékán. A szél elég erős volt, nem mondom, hogy Anya nem aggódott főként az én testi épségemért, de üsse kutya, ezen is túl kell esni, annyira biztosan nem lesz rossz. Ha a Grand Canyon helikopterezés jó móka volt, biztosan ez is az lesz - gondolta ő.

Felszállás után még jó 10 percig erősen és görcsösen szorította a biztonsági övet és arcára fagyott mosollyan bólogatott mindig, amikor az első ülések utasai hátrafordulva érdeklődtek hogyléte felől. A szél erősen dobálta a kis gépet, de hamar meg letetett szokni. Érezte a gyomrában, hogy vannak gondok, de igyekezett lekötni minden figyelmét a táj szépségével, ami valóban csodálatos volt. A Dunakanyarhoz érve egyenesen mesés látvány tárult elénk, csodálatos a Duna, Visegrád és az egész vidék a magasból nézve.

Igen ám, de a Dunakanyat menti hegyek felett a légáramlatok elég temetemes dobásokat mértek a kis gépre, melynek következtében gyomrunk már-már a torkunkban landolt. Több sem kellett anyának, érezte, hogy ennek igencsak rossz vége lesz. Nem telt bele 10 perc, mikor már közel járt az elkerülhetetlen. Gyors ütemben még az ülébe kapott egy suhogós szabadidő felsőt (sajnos a pilóta bánta), és nagy lendülettel telepakolta az azanapi ebédjével....

Szegény anya megsínylette, én annál jobban élveztem az utazást, kellemesen ringatóztam odabent a pocakban a széláramlatok okozta mozgásokban.

Ennyi volt hát a tegnapi kalandunk, most már anya is épségben van, és már a reggelit is sikerült jóízűen elfogyasztani. De hogy lássátok milyen kedves kis manó vagyok, az elmúlt négy hónapban egyszer sem kínoztam meg azzal, hogy visszajöjjön a reggeli vagy az ebéd. A mostani esetet is igazán a szél rovására írhatjuk, nem igaz? :))))

Puszi a kintieknek, kicsi Tökmag :)

Szépen és egészségesen... :)

A természet legnagyobb csodája: két apró sejtből lesz egy tökéletes kis emberi lény....s a leendő szülők mérhetetlen aggodalma és várakozása, reménye, hogy ugye egészséges lesz!

Anya és Apa:

Nagy izgalommal vártuk, hogy a legutóbbi vizsgálatok eredményei meglegyenek. Tegnap végül kaptuk a sok jó hírt: minden tökéletes. Down: negatív, Toxoplasma: negatív, Rubela: negatív, és még sok más beazonosíthatatlan és megjegyezhetetlen nevű csodadolog is remek. Anya vérképe is szuper, rákszűrés: tökéletes, vércukor: tökéletes, vérnoymás: tökéletes. Ebből már csak egy tökéletesen szép, elragadó és egészséges kis manó születhet. :)

S a java csak most jött. Nődokinéni piciny kis műszerével babrálta Tökmag kényelmes kis házikóját, ahonnan elbűvölően erős és egészséges kis zakatolás hallatszott: a kicsi kis Tökmagunk egészséges, erős kis szívverése. Csodálatos volt hallani és habár még nem érzem a mocorgását, de a pici zakatoló szívverést hallva tudatosul az emberben és érezheti, az a kicsi kis manó, az a cseppnyi új élet, ami belőlünk lett, vígan elvan odabent a pocakomban.

Ő az, aki nyomja folyamatosan a hólyagomat és éjszakánként álmosan botorkálok a WC-re, ő az, akivel olyan jókat tudok falatozni, ő az, aki miatt minden délután a billentyűzetet verdesi a fejem az álmosságtól, ő az, aki kinőtte a sok-sok ruhát már most és ő az, aki apa szemében olyan szép és boldogsággal teli csillogást ébreszt.... :)

Ma elmentem AFP vérvételre is, kb. a 19. héten kell ultrahangra mennem ismét, ahol további szűrést végeznek és nagy reményekkel várjuk, hogy akkor talán már megmutatja a kis drága, hogy a leendő apuka és anyuka kis trónörökössel vagy kis hercegnővel büszkélkedhet.

Tökmag:

Ezek odakint imádnak már most, apa most is minden este puszit ad nekünk a pocakra, anya pedig simiz és sokat beszélget velem. Nagyon sok finom gyümölcsöt kapok, amitől szép nagy és erős leszek, hogy idővel én is le tudjam gyűrni majd Bence unokatesót. alig várom, hogy együtt hancurozhassunk...:)

Mára ennyi az új hír, megyek megpihenek a jó kis lakásomban, aztán nem sokára ismét új izgalmas hírekkel és képekkel jelentkezem.

Puszi a kintieknek, Tökmag :)

Mindennap növekszem egy kicsit...

Kedves mindenki!



Csak nődögélek, csak nődögélek, napról napra egyre nagyobb helyet foglalok el anya pocijában. Már kerekedik és elég méretes, magához képest, no meg a ruhatárhoz képest. Sebaj, majd mama varr nekünk kényelmes rucikat, amiben anya is és én is elférünk kényelmesen. Bizony nagyra kell nőjjek, hogy Bence unokatesót hamar le tudjam gyűrni és dögönyözhessük egymást... :)



Néhány hír anyáról: az állandó fáradtság és álmosság mintha kicsit javulna, bár még mindig jókat alszik, de napközben talán kevéssé esik le a feje. A kétbetűs mellékhelyiségbe járkálás gyakorisága is talán csökkenő tendenciát mutat már.



Alig várjuk már, hogy 3 hét múlva utazzunk, komoly 15 hetes életem eddigi első repülőútja és tengerparti napozós kikapcsolódós időtöltése lesz. :)



Reményeink szerint addig még szolgálhatunk majd új sztárfotóval és néhány újdonsággal rólam a kiváncsi érdeklődők számára, és végre néhány jólirányzott rúgással anyának és apának is érezhetően a tudtára adom majd, hogy bizony szalad az idő, itt vagyok s nemsokára jövök... :)

Megérkeztem...

Monostori Tökmag a becses nevem, most még. Nem is olyan régen fedezett fel anya és apa, majd a doktornénik és bácsik is megerősítették: immár jónéhány hete pocaklakó lettem. :)

Köszönöm nagyon jól érzem magam anya pocijában, május 4-én voltam 13 hetes és 2 napos, csatolom az első sztárfotót.

Van szép kis fejecském, két kicsi kezem és kettő a mini tapancsból is. Mindenem ép és egészséges, hogyan is lehetne máshogy, anya pocakja igazán kényelmes egy lakónegyed. :)

Aztán egy-két héten belül már mindenki tudta, nagy volt az öröm. Rokonok, barátok, munkatársak, mindenki nagyon boldog volt, de a legboldogabb anya és apa. :) Anya sokat pihen velem, és beszélget velem, apa pedig minden este megsimogat és jóéjt puszikát ad. Hát lehetne ennél szebb az élet? Jókat eszünk és szundizunk anyaával kettesben, kedvencem a tejecske, úgyhogy sűrűn felkopogok anyának, hogy dobjon már le egy jó adaggal belőle. :)

Én már igen, de ezek odakint mgé nem tudják,kisfiú leszek-e vagy kislány. Nem mutatom még nekik... :) Anya már tudja mindkét nevet, amit adna nekem, de majd csak akkor dugják össze apával a buksijukat, ha már megmutattam nekik, mi is leszek.

Anyának már nem sok ruhája jó, a 14. héten elég sokat növekedtem, a nadrágokon a gombokkal már kifogtam. Egyetlen egy maradt, aminek még kegyelmet adtam. Majd segítségül hívjuk mamát, hogy varrjon anyának egy-két kényelmes gúnyát.

Meg is mutatjuk, hogy már hogy látszik anya pocakja, vagyis benne én :)

Szombaton már 16 hetes leszek, szinte már óriás. :) Alig várom, hogy anyának jó nagyokat rugdalódzak és hogy nemsoká velük repülhessek és süttethessem a hasam a tengerparton. Csudijó lesz. Nagyokat sétálunk és pihenünk majd anyával és apával. :)

Mostanra ennyi hír. Üdv mindenkinek, akivel még nem találkoztam és senki se csüggedjen, kettőt pislogtok, aztán már kint is leszek, de addig is élvezem idebent ezt a jó világot. :)

Üdv mindenkinek odakint, puszi és pacsi, Kicsi Tökmag :)