Kalandjaink más oldalon

Kedves Mindenki!

Elkészült Marci baba új oldala, ezért mostantól ott olvashatjátok kalandjainkat és mindennapi életünk apró örömeit.

Az új oldal címe:

marci.monostori.net

Várunk itt is minden érdeklődőt szerettel!

Sok puszi, Marci baba, Anya, Apa :)

Megérkeztünk...

Kedves Mindenki!

A felépülés és a hazaérkezés és összerázódás miatt kicsit megkésve, de örömmel tudatunk mindenkit, hogy Monostori Márton Ádám 2009. november 10-én este 18:27 perckor tökéletes egészséggel megérkezett e számára most még zord világra a Szent István Kórázban.

A frissensült anyát bizony igencsak megkínozta a kis jövevény, a burokrepesztéstől 12 fájdalmas órát, a fájások kezdetétől pedig közel 24 órát vajúdtunk. Természetesen minden fájdalom és kínlódás megérte, mert anya és apa szeme fénye a legcsodálatosabb baba számunkra, s természetesen minden porcikája tökéletes.

Apa is ott volt, amikor kibújtam, s megérkeztem sok megpróbáltatás közepette erre a furcsa idegen világra, majd büszkén ölelte magához a felöltöztetett kis lurkót. A kórházi napok békésen teltek, anya hamar tudott nekem mit adni, s napról napra egyre ügyesebben üzzük a babatáplálkozás nem is olyan egyszerű művészetét. Anya még azért lábadozik, s mindkét szülőpalánta szokja s gyakorolja a másfél-két óránként "kelés-vigasztalás-etetés-büfiztetés-altatás-pelenkázás" művészetét.

Marci baba nagyon kedves és békés kisbaba, nagy szemekkel szemléli ezt a furcsa világot. Természetesen nagyon jó dolga van, lelkes szülőpalánták nagymamák, nagybácsik és egyéb rokonok egész hada lesi minden mozdulatát és imádja tetőtől a talpáig.

Igyekszünk majd a továbbiakban is hírt adni, addig is biztosíthatunk mindenkit, hogy Marci baba tökéletesen jól van, a frissensült szülők imádják, és nagy a boldogság.

Nagyon sok puszi mindenkinek az immár 3 tagú boldog kis családtól! :)

u.i.: folyamatosan képek a manóról a marci.monostori.net oldalon

Túl a visszaszámláláson...

Hol lehet ez a gyerek? Tesszük fel a költői kérdést most már mindennap, s teszi ugyanezt a lelkes rokonság és baráti társaság is. Minden telefonhívásra a "még egyben" címszóval reagálunk, mert az a jóképű és erős akaratú kisfiúnk a világ semmi kincséért sem akaródzik megszokott kellemes kis lakhelyéről előbújni. Ő odabent tökéletesen jól van és kellemesen sziesztázik, kérem alássan, ne tessék őt ott siettetni s zargatni. :)

Szinte látom magam előtt a kis néhány éves emberpalántánkat, ahogy csípőre teszi a kezét, szigorúan összehúzza a szemöldökét és makacsul kijelenti, hogy márpedig ő a csíkos pulcsit veszi fel, nem a kockásat... Körülbelül így képzelem el most is őt odabent. Tessék őt békén hagyni, nagyon jól van ő ott odabent, majd kijön, ha éppen úgy tartja kedve. Nehogy már kedves szülei azt gondolják, hogy ő idő előtt vagy éppen akkor kibújik, mikor a doktoranduszok azt mondják. Nem úgy van az, kérem... :)

Szóval egyelőre marad a pihenő itthon, s szerdán újabb vizsgálat, s emellett két kis izgatott szülőpalánta, akik nagyon várják már, hogy az ő kicsi fiúkat magukhoz ölelhessék. Ennyi lenne mára a leltár.... :)

Friss hírekkel jelentkezik majd, Anya és a Pöttöm Pocaklakó :)

Végső visszaszámlálás...

Visszafordíthatatlanul elérkeztünk az utolsó héthez. Törpe már teljesen kifejlődött, életképes, élénk, kedves és egészséges baba. Az éjszakák egyre gyötrelmesebbek, s most már a nappalok is elég lomhán telnek, Jósló fájásokban nincs hiány, de szülési fájások még váratnak magukra. A mi kicsi fiúnkat már mindenki nagyon várja, leendő nagymamák és nagypapa tűkön ülnek, anya mindennap kérleli a kicsi törpét, hogy bújjon már ki, hiszen idekint is ugyanolyan vagy legalábbis hasonlkóan jó világot ígérnek neki, mint amilyen odabentre megadatott. Még Bence kislegény elsőszámú és egyetlen zsivány unokatesó is érdeklődéssel várja a nagy megérkezést. Anya már a nap nagy részét pihenéssel tölti, nagyokat alszik, már amikor tud. Ma is voltunk CTG-n, természetesen nyugaton a helyzet változatlan, továbbra is csodálatos képet mutat, minden rendben, és még mindig nem akarja senki azt mondani anyának: Anyuka! Mindjárt kint lesz ez a kis legény. Most már tényleg számolunk vissza minden napot és órát, hogy végre a kezünkben tarthassuk a kis manónkat. Minden kedves szurkolótól kérjük, sugalmazza a természetnek, hogy a héten meglátogasson minket a gólya...Hogy sikeres volt-e a természetfeletti erők összpontosítása, arról ígérjük, mindenkit időben tájékoztatni fogunk... :)

Addig is sok puszit küldenek a várakozó szülők és a kicsi Tökmag! :)

Még mindig a pocakban...

Kedves Érdeklődőim!

Rövid hírt szeretnénk adni magunkról. A várakozásokkal ellentétben, még mindig pocaklakó vagyok, békésen, néha kicsit mozgalmasabban tengetem napjaimat anya meleget, finom táplálékot és sok szeretetet adó pocakjában. A pocak mérete már szép tekintélyes, anyának már mindene fáj és szúr rendszerint, és jómagam is elég jólk méretezett és irányzott rúgásokkal adom tudtára, hogy köszönöm, még mindig nagyon jól vagyok.

Anya szorgosan jár velem a doktornénihez és a CTG-re is, ahogy békésen hallgatja csodásan erősen és egészségesen kalapáló kicsi szívemet. A babaszoba és minden egyéb kellék már régen készen áll, csak az érkezésemre vár. Bizony már nem húzzuk sokáig, mert néha már érkezik egy-egy jósló fájás anya pocakjában, s bizony-bizony már a 38. hetet is betöltöttük, s már két hetünk sincs hátra a hivatalosan kiírt november 7-i forradalmi érkezésem napjáig.

Ígérjük, amint megérkeztünk, igyekszünk mindenkit sms-ben értesíteni, és amint magunkhoz tértünk, a blogon, az iwiw-en és egy kifejezetten erre a célra készített weboldalon képekkel is beszámolni rövidesen megkezdődő izgalmas kis együtt élésünk és a világ felfedezésének minden kaladjáról tudósítani Benneteket.

Addig is sok puszi és pacsi mindenkinek odakint!

Kicsi Pocaklakó Tökmag :)

Hírek a babaszobából és az ultrahangról

Kedves Mindenki Odakintről!

Régen nem jelentkeztünk, azóta nagyon sok minden történt anya és apa, no meg az én házam tájékán.

Kezdem először ez előbbivel.

Anya szeptember 30-án befejezte jó időre rendezvényszervezői pályafutását és október 1-től végérvényesen és teljes nyugalomban otthon növeli tovább pocakját. :) Sokat tesz-vesz, természetesen nem tud a fenekén ülni egy helyben sokat. Több sem kellett neki és apának, hamar felkerekedtek az egyik nagymamával, hogy beszerezzenek minden hiányzó kelléket, ami szükséges lesz ahhoz, hogy békés környezetben és semmiben hiányt nem szenvedve nőhessek szépen nagyra, boldogságban és sok sok kacagás közepette. Vettek ők szép kis kádat, bébiőrt, meleg ruhát a téli hideg napokra, no meg igazán kedves kis pelenkázó szivacsot, amin majd anya mindig szépen tisztába teszi a kis babapopsimat. :)

Mégis a legizgalmasabb az volt, hogy apa szorgalmazására kaptam csodaszép kedves bútorokat is. Az én drága szüleim addig sakkoztak a szobában, ami a költözésig még a kis otthonim lesz, míg sikerült szépen felállítani az én kedves kis ágyikómat és a pelenkázót is. Így már igazán kedves meleg otthonba érkezhetem, ahol anya, apa és persze a nagyszülők, unokatesó, nagybácsik, nagynéni és egyéb szeretgetős rokonok és barátok összevissza csodálhatnak és szeretgethetnek majd. :)

Mondanom sem kell, anya végtelenül boldog, s mindig bemegy a kis szobámba, s megmutatja nekem, hol fogok csicsizni és hol fog tisztába tenni. Szabad idejében - ami azért akad egy kevés - pedig sokat tesz-vesz azért, hogy majdan a jövendő végleges kis szobámban sok kedves kis dekorációval tegye igazán otthonossá és kedvessé a kis szobámat. :)

Ami az utóbbi híreket illeti...

Anya és apa ma elvittek a doktor bácsihoz, aki titokzatos hideg trutyit nyomva az én házikómra, majd egy furcsa szerkezettel össze vissza nyomkodva megmondta az én kiváncsi szüleimnek, hogy csudajól vagyok, mindenem a helyén van, épen és egészségesen és hogy becslések szerint immár 3200 grammot nyomok. Ez igencsak meglepte az én kedves szerető szüleimet...ebből a tényből ugyanis két felvetés motoszkál azóta folyamatosan a buksijukban: vagy igencsak testes alkattal és nagy súllyal látom meg eme zűrzavaros világot vagy bizony hamarabb ki fogok bújni mostani kis pocaklakomból, mint azt előre jósolják. Bizony lehetséges, hogy a nagy októberi szocialista forradalom helyett inkább a valóban októberi '56-os forradalom gyermeke leszek inkább...? Nos, ezt csak én tudhatom, meg talán a frontok, amik adhatnak egy röpke kis löketet anya szervezetének, hogy meginduljon az én világra jövetelem...

Addig is anya igyekszik sokat pihenni, sokat beszélgetni velem, és biztosíthatok mindenkit, hogy ez a két kedves szülőféleség odakint - akit anyának és apának hívok - a világ összes szeretetével vár engem...s talán már nem is kell olyan nagyon sokat várniuk, s nekem sem, hogy végre hozzájuk bújhassak, s örökké érezhessem azt, hogy imádnak és vigyáznak rám.... :)

Addig is nagyon sok puszi és pacsi minden kispajtásbak odakint,

Kicsi Pocaklakó :)

Pocak az állatkertben

Kedves Kinti Kispajtások!

Régen jelentkeztünk, s most végre képekkel is tudunk szolgálni. No most nem rólam készült sztárfotót hoztunk, csak a házamat tudjátok megcsodálni,d e ezért is sokan reklamáltak már, hát íme most végre megérkezett.

Egy hete hétvégén, kis családomat felnyaláboltam és felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a veszprémi állatkertet. Ott volt mama, papa, nagybácsi, nagynéni, Bence unokatesó és anya...sajnos csak apa hiányzott, de ő nagyon, dolgoznia kellett, így nem tudott velünk tartani.

Az idő csodálatos volt, egy teljes napot elsétálgattunk az állatkertben, csuda izgalmas volt. Bence, a nagy unokatesóm is majdnem midnen állatra lelkes "Vauuuuu!" felkiáltással csodálkozott rá.

Sokat gyalogoltunk, csodálkoztunk, nevettünk és nagyon finomat ettünk. Jól elfáradtunk és este jól ki is purcantunk, anya jó nagyot aludt utána.

Némi helyzetjelentés:

Köszönöm, nagyon jól vagyunk, a doktorbácsik szerint már átléptük a 40 cm magasságot és 2 kiló körül lehet a tömegünk. Szépen gyarapodunk, anya pociját sokat tologatom, hogy még a legutolsó időkben se legyen szűkös a házam. :) Sokat mocorgok, amit ő nagyon szeret, s apa is mindig meg-megcsodálja. Készül a kis kórházi csomagunk, s anya a héten meglátogatta a szülőszobát is, ami nem is tűnik olyan borzalmas elrettentőnek, mint sokan mondják.

Anya már csak 4 napot dolgozik, aminek nagyon örül, várja már, hogy otthon pihengessen és csak az én érkezésemet várja és készítse nekem a szép kis környezetet, amiben majd cseperedem, amíg nem költözünk az új lakásba.

A ruhatárunkban egyre csökken azoknak a ruhadaraboknak a száma, amit az én szép nagy házikóm még enged anyának felvenni.

Nemsokára ismét ultrahangra rendel minket a doktornéni, úgyhogy akkro újabb sztárfotókkal szolgálhatunk majd.

Addig is sok puszi és pacsi minden kiváncsi rajongómnak odakint!

Kicsi Tappancs :)

Közeledik a 8. hónap

Kedves Kispajtások odakint!

Ismét bejelentkezünk, új hírekkel szolgálhatunk Nektek.

Tegnap vitt anya engem ismét a doktor bácsihoz ultrahangra, ahol tüzetesen megvizsgálták minden apró és nagyobb szervemet. Boldogan és büszkén jelentheti ki az én kedves anyukám, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. A kicsi szívem úgy zakatolt, akár a legjobb gőzös, ami valaha létezett. Megvan mind a két kezem, lábacskám - azok a híres kis tappancsok, amikkel úgy tudom kifele tolni anya pocakját éjjel és nappal egyaránt - , az okos buksim, a kis zakatoló szívem, és minden egyéb belső és külső szervem.

A doktor bácsi szerint immmár 1800 grammot nyomok, amivel elnagyoplt becslések alapján talán mondhatjuk, hogy kb. 3,5 kg születési tömeggel várhatnak édes szüleim, hogy megszületek. Anya ennek nagyon-nagyon örül, mert lesznek helyes kis hurkáim, bár meglehet, nehéz lesz majd kinyomni, de üsse kő, egy ilyen szép kis baba mint én még ezt is megérem... :D

Természetesen készült ismét sztráfotó is, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Az egyiken jobb oldalt a kis buksim létható, a másikon pedig ismét mi más lenne látható, mint a bizonyíték, hogy kisfiú vagyok... :D

Anya nagyon-nagyon boldog volt, hogy ismét láthatott engem és hallotta azt az erős kicsi szívemet, hogy zakatol és napról napra egyre jobban várja a pillanatot, amikor kibújok, s végre magához ölelhet és megpuszilgathatja azokat az élénk kis tappancsaimat. Apáról nem is beszélve, akit tegnap - miközben odahajolt anya pocakjához és mondott nekem pár kedves szót, jól orrba soroztam a kis tappancsaimmal. :D

Így élünk hát mi hármacskán, s most még ugyan elválaszt minket egy pocak, de már csak 9 hét, s a legnagyobb örömmel és buzgalommal, no meg persze két vidám, fürge kis tappanccsal vetem bele magam, hogy felfedezzem e különleges és sok-sok izgalmat rejtő világot ... :D

Sok puszi és pacsi Nektek odakint, Pocaklakó Kistappancs :D

Itt van az ősz, itt van újra....

...s szép mint mindig énnekem...

Milyen igaz! Mi más lehetne a beköszöntő ősz, mint szép, itt a kényelmes pocakban anyával, s nem utolsó sorban anya és apa mérhetetlen szeretetével... :)

Szépen és egészségesen növekedem, s nem csak én, hanem a kis odúm, a kedves pocak is, ami mostanra már cseppet sem kicsinek, sokkal inkább elég méretesnek mondható. Még néhány hét és joggal kaphatja meg a hatalmas jelzőt.

Durva becslések szerint 1,5 kg tömegű és kb. 35 cm hosszú lehetek így a 31. hét felé közeledvén. Remekül érzem magam, nagyon sokat ficánkolok, főként, mert egyre szűkösebb ez a kedves kis pocakodú, meg persze a sok érdeklődő kinti népeknek kell, hogy időnként jól kidugjam a kis tappancsaimat.

Anya is nagyon jól van, imádja, ahogy mocorgok szüntelenül. Sajnos az éjszakái ár szinte sosem telnek el egybefüggő alvással, mert hol a pisilés, hol az allergiás rohamok szakítják meg. Bizony idén eléggé rendesen kínozza az allergia, s sűrűn imádkozik, hogy én ne örököljem tőle az allergiás hajlamot. Anya még dolgozik, de már final countdown-ban van, s alig várja, hogy már otthon pihenjen és csak a hiányzó dolgok, és a szeretett kisfia várásával legyen elfoglalva. :)

Apa is jól van, bár azt hiszem, ő is egyre jobban izgul születendő kisfia megérkezését illetően. A nevem még mindig homályba vész, de már egyre közelebb jutnak ezek a kedves szülőpalánták a végső mindent elsöprő eredményhez... :)

Mindenkinek üdvözlet és sok puszit és pacsit küld idebentről a várva várt imádnivaló kedves kis jövevény, PocakMarci :D

Nő a pocak, növekszik...

Kedves Kispajtások!

Gondoltuk, ne maradjatok sokáig hírek nélkül, rövid helyzetjelentést adunk.

Drága szüleim továbbra is szorgosan kutatják nekem a tökéletes nevet, de még egyenlőre nem találják, ám cseppet sem csüggedek, mire megszületek, biztosan rátalálnak a leginkább rám illőre. :)

Néhány mondatban rólam:
Immár a 28. hetemet taposom, jobban mondva a hetek helyett inkább anya pocakját és belső szerveit taposom nagy lendülettel. Sokat hullámzom a pocakban, aminek anya, apa és sok-sok mindenki a környezetükben is borzasztóan örül. A szakirodalom szerint már több mint 30 cm "magas" vagyok, és jó egy kiló körül nyomhatok. Mostanra már szép kis szempilláim is vannak, s jól hallom anya és apa hangját, valamint a jó kis zenét. A múlt héten értékeltük nagyon a kicsit hűvösebb időt, és egész héten igencsak aktív testezdésbe kezdtem. Nagyon szeretem kinyomni hol a lábacskámat, hol a kezecskémet anya pocakjához, alig várom, hogy már majd kint is jó sokat odabújhassak anyához, apához, mamához és papához. Már csak kb. 2,5 hónapunk van hátra, így lázas ütemben készülök a megérkezésemre, s igyekszem minél jobban kipárnázni magam, hogy csodás formában és ellenállóan érkezzem erre a kalandokkal teli világra...

Néhány mondat anyáról, apáról:
Anya köszöni sépen jól van, bár már egyre nehezebben cipeli az egyre nagyobb púpját, ami már régen túllépett a sárgadinnye kategórián, s most már inkább csak a görögdinnye besorolás igaz rá. Amikor anya közeledik, először jön a pocak most már és csak utána ő. :) Az éjszakák ismét szaggatottak, már készíti a természet az első hónapokra, mikor megérkezem, és mindig nagyokat "bulizunk" majd éjszaka. Sajnos az allergia most is kínozza, de csak egy-két hónap s már az is múlik majd. Még kb. másfél hónap van a dolgos hétköznapokból, s utána leteszi a ceruzát és a billentyűzetet, s pelenkára cseréli remélhetőleg jó néhány évre.
Apa is boldogan várja minden nap haza a nagy mocorgó gombócot, és minden este boldogan nézegeti, ahogy kedves kisfia kirúhja a házát, és mindig szeretetteljes puszikkal kéri, hogy térjen szépen este nyugovóra, s hagyja édesanyját is alukálni...most még. :)

Ezek ketten boldogan gyűjtögetik a kisebb nagyobb kelengye darabkákat, jó sorom lesz, kedves kis ruhácskák, pihepuha ágyikó, no és persze a legfontosabb a világ legodaadóbb és legszeretőbb szülei és kis családja lesz a miénk. :) Hát kell ennél több...?

Legközelebbre is tartogatunk néhány újabb hírt, addig is mindenkinek sok puszi és pacsi odakint, PocakMarci :)

Sztárvideó

Kedves Kispajtások!

Az én ügyes apukámnak sikerült megvágnia a sztárvideót, így már mindannyian csodálhatjátok jóképű szívtipró vonásaimat, s ki-ki találgathat, hogy vajon anyára vagy apára hasonlítok-e jobban...

Sok puszi és pacsi, PocakMarci :)

Kire ütött ez a gyerek...

Kedves Kispajtások!

Senki ne aggódjon, nem felejtettelek el Benneteket, csupán vártunk az újabb hírekre.
Nagyon szépen növövgetek, bizony, mostanra már a 26. hetemet taposom, kb. 30-32 cm-rel és kb. 800 g tömeggel. Mozgékonyságom változó: vannak napok, amikor anya egyetlen porcikáját sem kímélve, jobbról balról keményen sorozom odabentről és minden egyes percben a tudtára adom, hogy igencsak életerős és mozgékony fiatal sportember vagyok. :) Néha pedig napokig csak néha fordulok jobb oldalamról a balra. Ő leginkább azt szereti, amikor jó mozgékony napokat élünk át, s legkevésbé, amikor ahólyagját taposom. De én már csak ilyne kis huncut vagyok.

De nem is szaporítom tovább a szót...július 28-án eljött a várva várt nap, amikor anya és apa 4D ultrahangra indult velem. Egy óra vizsgálat, amikor is a doktor bácsi kitartóan küzdött, hogy drága szerető és kiváncsi szüleim megláthassák minden kis tagomat, vonásomat és azt a jóképű kis pofikámat. Persze lévén nem vagyok egy könnyű eset, így bizony jó sokat kellett szegény doktor bácsinak küzdenie, mire bármit is láttak belőlem szegény kiváncsi szüleim. Arccal befelé fordultam és akezecskéimet is folyamatosan az arcom előtt tartottam. Nem hiába, nem szeretek szerepelni, szégyenlős voltam. Azért egy-két mozzanatot sikerült elkapniuk, s nagy tapsikolás és újjongás, szívrepesés közepette örültek a kedves szülőpalánták.

Sajnos annyira nehezen kivehetően sikerült csak az ultrahang, hogy képet nem is sikerült rólam készíteni, csak az ultrahangot rögzítettük, amit még nem sikerült a kedves szüleimnek megvágni, de a teljes anyag megtekinthető az ftp.monostori.net ftp címen (felhasználónév: 4D, jelszó: ultrahang).

Most futunk is, anyának dolgoznia kell (végső visszaszámlálás, már csak 2 hónap, s utána már otthon pihen és várja érkezésemet), de ígérem, ismét jelentkezni fogunk az új hírekkel.

Nagyon sok puszi és pacsi mindenkinek odakint, és ne felejtsétek, már csak 3 hónap és 4 nap és megérkezem!

Puszi, PocakMarci :)

Heppi börszdéj, Anya! :)

Kedves Külvilág!

Én csak növögetek, nődögélek, mocorgok kiatrtóan, anya meg közben öregszik. Ma, szülinapja alkalmából, én is felköszöntöttem, meg-meg rugdostam idebentről, hogy érezze, én is gondolok rá... :D

A friss és nagyobb hírek továbbra is váratnak magukra, jövő hét kedden megyünk anyával és apával 4D ultrahangra. Anya mér tűkön ül, hogy közelebbről láthasson és megleshesse azt a tündéri kis pofikámat is.

Anya, tudom, már nagyon vársz, de kitartás, már tényleg csak rövid idő és annyit szeretgethetsz, amennyi csak jólesik...addig is: nagyon boldog szülinapot kíván Neked idebentről a kicsi Pocaklakód! :D

Napról napra nagyobban

Kedves Kinti Kispajtások!

Ismét itt a kánikula, jómagam utolsó hetemet töltöm a 6. hónapban, az élet békés és nyugodalmas, ám annál mozgalmasabb odabent és persze a kedves szülőpalántáknak odakint is.

Két kicsiny, ámde annál fontosabb hírrel szolgálhatok a mai szép napsütéses napra:

1. Anya és apa a hétvégén megvették azt a babakocsinak elnevezett kis trükkös szerkezetet, amiben érkezésem után időm legnagyobb részét fogom tölteni. Nagyon szép és stabil kis szerkezet, és anya roppant boldog vele. :)

2. Rohamtempóban ismét növekedésnek indultam, avagy mondhatnám, hogy folyamatosan növekedem. Anya hasának eddig csak az alsó felét soroztam meg egy-egy jól irányzott kis rúgással, ám a napokban először érezte, hogy egyre feljebb jelennek meg és kopogtatnak az apró kezecskék és lábacskák. Tegnap este is, ahogy megsoroztam a pocakot, anya szinte érezte az apró kicsi lábamat odabent. Aztán gyorsan hívta apát is, hogy ő is tegye a pocakra a kezét, és én sem voltam rest, azonnal még egy jól irányzott rúgással röktem oda piciny tappancsomat a pocak oldalához, hogy apa is felderüljön. Aztán még egy kis esti torna is becsúszott, de apa keze és kedves hangja megnyugtatott és álomba szenderített.

Ennyi mára, kedves kispajtások, de hamarosan újabb hírekkel jelentkezünk!

Addig is sok puszi és pacsi odakint mindenkinek, Kicsitökmag :)

Füstjelek

Kedves Kintiek!

Békésen és nyugodalmasan, idebent mégis mozgalmasan telnek-múlnak a napok, így gondoltam, még ha nem is szolgálhatunk rendkívüli friss hírekkel, azért adunk néhány füstjelet magunkról.

Tökmag:

Az internetes becslések szerint olyan 27-28 cm magas és 400-450 g tömegű lehetek. Anyának dícséret, mert nagyoon gondosan és jól táplál, és vigyáz rám mindennap. Békésen növögetek, egyre nagyobb vagyok, most még kényelmesen mocorgok a házamban, de még egy pár hét, aztán már elkezd majd egyre szűkösebbé válni, de most még élvezem a nagy teret és annyit tornázom, amennyi csak kifér rajtam. Már előszeretettel hallgatózom, amikor ezek zenét hallgatnak vagy moziba visznek, erős rúgásokkal jelzem tetszésemet avagy nemtetszésemet. A múltkor is elvittek moziba az Ice Age III-ra és képzeljétek nem adtak szemüveget. Hát hogy lásson így az ember 3D-ben. Kicis Tökmagnak maradt hát csak a szinkron hallgatása... :)

Idekint már mindenki nagyon szeret és majdhogynem sorban állnak, csak hogy mindenki érezhesse bajnok mozdulataimat. Napközben a kollegínák, este pedig apa van soron, hogy jól megsorozzam most még csak kintről a kezeit. Hála istennek most egy pár hétig semmilyen doktor bácsi vagy néni nem piszkál, majd valamikor az elkövetkezendő 3-4 hétben visznek ezek a szülőféleségek újra dokibácsihoz, hogy 4D-ben is megvizslassák gyönöyrű és bajnoki vonásaimat és mozdulataimat. :)

Anya:

Anya remekül van még mindig, köszöni szépen. A nagy meleget már nehezen viseli, de a napokban örömmel konstatálta a pár fokkal hűvösebb időt. Étvágya már nem olyan farkas, mint az első hónapokban, de azért még sok-sok odafigyeléssel táplál engem. Most is rengeteget aludna, még kényelmes a mozgás és az alvási pozitúrák, de már nem olyan egyszer mindig megtalálni a legjobb helyzetet. Még egy pár hétig talán nyugalom van ilyen szempontból. A pocak gyönyörűen növekszik, apa és a kollégák legnagyobb örömére. Minden napra jut egy-két kiváncsi érdeklődő, aki agyonszeretgeti a pocakot. :) Persze időnként mindig jut egy-egy kedves, a kollégák által kreált becenév is nekünk, most épp a "Pufifánk" van porondon (copyright Borika/Multeam) :). Egyes ruhadarabok kezdik felmondani a szolgálatot, már nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk magunkat belepréselni.

Olyan buzgalommal vár engem az anyukám és olyan szeretettel, hogy már tervezgeti a kicsi kedves szobám dekorációját, amitúl majd még otthonosabban érzem ott magam. Amikor csak ideje engedi, ezzel foglaltoskodik, no meg persze apának készítget vacsorát, hogy ő is nagyra nőjjön és bírja majd a strapát, amikor megérkezem és azt szeretném majd, hogy csak velem foglalkozzon az én apukám. :)

Apa:

Apa is jól van, ő már nem gyarapodik és nő velünk, de egyre jobban megszokja anya nagy pocakját, ami persze egyre nagyobb és még most is sokat szeretget minket. Már lassan az ő hangját is megismerem, mert ha pocakközelben van és odateszi a kezét, akkor igyekszem mindig nagy rúgásokkal jelezni, hogy örülök neki és várom már hogy kint legyek és nagyokat meséljen nekem, s nagyokat szunyózzunk együtt. :)

Ennyi füstjel jutott mostanra kicsi családunkról. pár hét múlva ismét jelentkezünk a friss hírekkel, addig is gyarapodunk, növögetünk és sok puszit és pacsit küldök mindenkinek idebentről, a világ legjobb helyéről, Anyapocakból! :)

Már apa is érez....

Kedves Külvilág, kinti kispajtások!

Békésen tengetjük napjainkat anyával, szépen nődögélek és mindennap kitartóan és buzgón kalimpálok odabent. Nagy hírrel, mint amúlt héten, mikor kiderült, hogy kicsi szívtipró kisfiúcska leszek, most nem szolgálhatok, de gondoltam, bejelentkezem, hogy a mindennap apró örömeit megosszuk Veletek.

Mióta megmozdultam, anya mindennap buzgón figyeli minden kis mozdulatomat odabent...több sem kellett neki, a múlt héten többször is pocakjára tette a kezét az esti pihenő közben, s felfedezte, hogy már kivülről is érezni lehet, ahogy odabent végzem az esti tornámat. Szólt is hát apának, hogy tegye oda a kezét ő is, s néhány kitartó próbálkozás után, immár apa is érezhette, hogy odabent vagyok, s valóban nem csak egy nagy dinnyét nyelt le anya, hanem rendíthetetlenül cseperedem odabent és nemsoká megérkezik az ő kettejük kicsi apró kis csodája... :) Jóleső érzés volt látni apa szemében a boldogságot... :) Csudás érzés nekem, a pici emberkének, hogy ezek odakint - úgy, hogy még nem is ismernek - már így szeretnek... :)

Továbbra is nagyon jól érezzük magunkat, anya vigyáz rám és nagyon jó kis lakhelyet ad nekem, apa pedig büszkén tervezgeti a jövőnket és a közös kis lakunkat, ahol már nekem is lesz egy csöpp kis szobát, amit anya nagy buzgalommal és szeretettel feldíszítget majd nekem, hogy minden napom vidáman és boldogan teljen. :)

A doktornéni mondta, hogy az elkövetkezendő egy hónapban nem kell vizsgálatra mennünk, így most az elkövetkezendő hetekben csak az apró mindennapi kis csodákról tudunk beszámolni. Legközelebb néhány hét múlva a 4D ultrahang képeivel tudunk nagy szenzációval szolgálni, anya már boldogan számolgatja a napokat, amikor kicsit közelebbről is láthatja az apró kicsi kezeimet, lábaimat és azt a csöpp szép kis arcocskámat. :)

Egyszóval élvezzük a nyarat, a sok finom gyümölcsöt, a sok pihenést, apa végtelen szeretetét és az esti puszikat, és boldogan várjuk, hogy cseperedjek...bizony még kettőt pislogtok, kedves kispajtások, és már idekint fogok kalimpálni és nagyokat mosolygni mindenkire.

Addig is sok puszi és pacsi, Pocaklakó Tökmagfiúcska :)

Milyen színű lesz a kiscipő....?

Eljött a várva várt nagy nap: az újabb ultrahang, amikor is drága szüleim izgalommal várták, mit látnak majd az újabb ultrahang képeken. Vajon minden rendben lesz, egészséges vagyok-e, no és persze a nagy kérdés: kicsi Gábor lesz belőlem, vagy egy aprócska kis Imó? :)

Az én drága anyukám egész nap tűkön ült és még a trutyi idő ellenére is majd' kibújt a bőréből, hogy végre ott legyen a vizsgálaton és meghallja a jó hírt, ami bárhogyan is legyen, jó hír lesz... :)

Ismét csodálatos volt az ultrahang. Természetesen egyfolytában mocorogtam, de a doktor bácsi így is meg tudta nézni, hogy mindenem megvan, épen és egészségesen. A kicsi szívem jól láthatóan és persze hallhatóan dobog, igazi kis zakatolás, mint egy szuperul menő expressz vonat! :)

Aztán persze megkérdezte a doktorbácsi anyát, szeretnék-e tudni, kisfiú leszek-e vagy kislány? Hát persze, hogy anya és apa tudni akarta, ezen izgultak már mióta....és akkor jött a várva várt hír:

KISFIÚ LESZEK!!!!

Nagy volt az öröm a szülőknél, persze biztosan ugyanígy örültek volna annak is, ha kislány leszek, de anya kezdetektől fogva érezte, kisfiú leszek.

Most aztán jöhet a buksitörés, mi is lesz a becses nevem...de addig is maradok Monostori Tökmag (persze kisfiúsan) ... :)

Fent néhány friss sztárfotó, az egyiken jobb oldalt a kis fejecském látható a szemeimmel és a kicsi számmal, éppen nyitva. A másikon pedig bal oldalt a két kicsi lábikóm és természetesen férfiúi mivoltom hű bizonyítéka... :)

Íme tehát a várva várt nagy hír megérkezett, anya és apa nagyon boldog, és persze a nagyszülők és nagybácsik, nagynénik, dédszülők sem kevésbé...

A friss hírek sem váratnak majd soká magukra...addig is maradok anya pocakjában, mert ennél jobb hely jelenleg nincs is a világon és szorgosan tapsikolok bentről a pocakján, hogy mindennap eszükbe jusson: már alig 20 hét és jövök!!!! :)

Puszi mindenkinek odakint, kicsi Tökmag (a kicsi fiú) ;) :P

Megjártuk Bulgáriát...

Sok-sok élménnyel a hátunk mögött, megjárva Bulgáriát, újra itthon üdvözlet mindenkinek!

Hipp-hopp eltelt ez az egy hét, sok-sok napsütéssel, pihenéssel. Rengeteget úsztunk, napoztunk, jó nagyokat pihentünk és ettünk finomakat, nomeg persze anyával végigtáncoltunk egy igazán kellemesen telt esküvőt.

Anya és apa megélte első házassági évfordulójukat június 17-én, amit jómagam azzal koronáztam meg, hogy ezen a napon jelentkeztem be először anya hasában, két erőteljes kis kopogtatással. Nagy volt ám az öröm, anya majd kibújt a bőréből, úgy várta ezt a pillanatot. Azóta is mindennap jelzem neki egyszer-kétszer legalább: ITT VAGYOK! :)

Napról napra egyre növekszem, jót tett a sok napocska, úszás, a jó kis tengeri levegő és a sok finom és egészséges bolgár étel. Fura népek, mondhatom, de egészen jól főznek.

Ma, június 20-án vagyok éppen félidős, azaz 20 hetes. Még éppen 20 hét, és már kint is vagyok és alig várom, hogy megismerjem az itteni kinti világot és azt a két drága embert, aki mindennél jobban szeret engem már most is: Apát és Anyát. Addig is anyát kitartóan rugdosom, hogy mindig érezze, itt vagyok ám, és már nem kell sokat várni és már apával is tudok majd így kommunikálni.

Ízelítőül néhány kép a csodás és pihentető utazásról, no meg persze a növekvő pocakról.

...nem utolsó sorban, már csk kettőt kell aludni és ismét új sztárfotókkal szolgálhatunk szerény személyemről, s meglátjuk, ha olyan kedvem lesz, még talán azt is megmutatom, kisfiúnak vagy kislánynak örülhet-e majd apa és anya 20 hét múlva....

Sok puszi és nagy pacsik addig is mindenkinek, kicsi Tökmag :)

A szorgos nagyszülők... :)

Kedves mindenki a külvilágban! Ismét jelentkezünk. Épen és egészségesen, hála istennek a mostani szeszélyes időjárást én a legkevésbé sem érzem.

A hétvégét mamával és papával töltöttük Veszprémben. Csudijó volt, ha anya jól érzi magát, akkor én is. Nyugalom, béke és biztonság. Ezek az érzések mindig, ha hazamegy. Így én is remekül voltam, bár apa eléggé hiányzott nekünk. No de mi is neki... :))))

Mama és papa egész hétvégén szorgoskodtak. Mama nekilátott kismamaruhákat varrni anyának, amibe jól beleférek majd én is, ha már csudanagyra nőttem. Hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel haladt és már készen is van jópár ruhadarab, amibe anya is és én is jól és kényelmesen elférünk. Papa pedig segített minden másban, hogy szépen és gyorsan haladjunk. Csuda drágák és kedvesek, jó sorom lesz, ha kibújtam, anya és apa vigyáznak rám, mama és papa pedig csudára fog szeretni és jókat mókázunk majd együtt. :)

Azért Bence babánál is tettünk egy kis látogatást, ő lesz a legjobb unokatesó, már álldogál, mire én döntögetem majd a ház falát anya pocakjában, addigra ő már talán szalad is. :)

Anya továbbra is jól táplál nem panaszkodom, de az ő legnagyobb örömére, nem is hízik olyan ütemben, mint amilyen jó étvággyal falatozik...egyenlőre....bízunk benne, hogy ez így is marad, mert aztán mama varrhatja az újabb Tökmag-lak-takarókat... :)

Ennyi rövidke hír jutott mára, anya már tűkön ül, hogy beszámolhasson arról, hogy mocorgok, s ha éppen olyan kedvem lesz, talán már a jövő hét hétfőn megmutatom nekik, vajon kisfiú vagyok-e vagy kislány....

Puszi a külvilágnak innen a benti jóvilágból,

Kicsi Tökmag :)

Tökmag, Anya és a kisrepülő esete...

Május 28. Csodálatos napos, ámde szeles nap. Tökmag, Apa és Anya újabb kalandot élt át. :)
Tápiószecső nemes kis településen csodálatos új rendezvényhelyszín nyílik, Anya és Apa sem rest - Nézzük hát meg! Igen ám, de nem is akárhogyan, hanem repülővel. Egy kedves ismerős kis, négy személyes gépével mentünk - na jó, azért jómagam, kicsi Tökmag is még belefértem... :) Felszállás Tökölön, kb. este 6 óra tájékán. A szél elég erős volt, nem mondom, hogy Anya nem aggódott főként az én testi épségemért, de üsse kutya, ezen is túl kell esni, annyira biztosan nem lesz rossz. Ha a Grand Canyon helikopterezés jó móka volt, biztosan ez is az lesz - gondolta ő.

Felszállás után még jó 10 percig erősen és görcsösen szorította a biztonsági övet és arcára fagyott mosollyan bólogatott mindig, amikor az első ülések utasai hátrafordulva érdeklődtek hogyléte felől. A szél erősen dobálta a kis gépet, de hamar meg letetett szokni. Érezte a gyomrában, hogy vannak gondok, de igyekezett lekötni minden figyelmét a táj szépségével, ami valóban csodálatos volt. A Dunakanyarhoz érve egyenesen mesés látvány tárult elénk, csodálatos a Duna, Visegrád és az egész vidék a magasból nézve.

Igen ám, de a Dunakanyat menti hegyek felett a légáramlatok elég temetemes dobásokat mértek a kis gépre, melynek következtében gyomrunk már-már a torkunkban landolt. Több sem kellett anyának, érezte, hogy ennek igencsak rossz vége lesz. Nem telt bele 10 perc, mikor már közel járt az elkerülhetetlen. Gyors ütemben még az ülébe kapott egy suhogós szabadidő felsőt (sajnos a pilóta bánta), és nagy lendülettel telepakolta az azanapi ebédjével....

Szegény anya megsínylette, én annál jobban élveztem az utazást, kellemesen ringatóztam odabent a pocakban a széláramlatok okozta mozgásokban.

Ennyi volt hát a tegnapi kalandunk, most már anya is épségben van, és már a reggelit is sikerült jóízűen elfogyasztani. De hogy lássátok milyen kedves kis manó vagyok, az elmúlt négy hónapban egyszer sem kínoztam meg azzal, hogy visszajöjjön a reggeli vagy az ebéd. A mostani esetet is igazán a szél rovására írhatjuk, nem igaz? :))))

Puszi a kintieknek, kicsi Tökmag :)

Szépen és egészségesen... :)

A természet legnagyobb csodája: két apró sejtből lesz egy tökéletes kis emberi lény....s a leendő szülők mérhetetlen aggodalma és várakozása, reménye, hogy ugye egészséges lesz!

Anya és Apa:

Nagy izgalommal vártuk, hogy a legutóbbi vizsgálatok eredményei meglegyenek. Tegnap végül kaptuk a sok jó hírt: minden tökéletes. Down: negatív, Toxoplasma: negatív, Rubela: negatív, és még sok más beazonosíthatatlan és megjegyezhetetlen nevű csodadolog is remek. Anya vérképe is szuper, rákszűrés: tökéletes, vércukor: tökéletes, vérnoymás: tökéletes. Ebből már csak egy tökéletesen szép, elragadó és egészséges kis manó születhet. :)

S a java csak most jött. Nődokinéni piciny kis műszerével babrálta Tökmag kényelmes kis házikóját, ahonnan elbűvölően erős és egészséges kis zakatolás hallatszott: a kicsi kis Tökmagunk egészséges, erős kis szívverése. Csodálatos volt hallani és habár még nem érzem a mocorgását, de a pici zakatoló szívverést hallva tudatosul az emberben és érezheti, az a kicsi kis manó, az a cseppnyi új élet, ami belőlünk lett, vígan elvan odabent a pocakomban.

Ő az, aki nyomja folyamatosan a hólyagomat és éjszakánként álmosan botorkálok a WC-re, ő az, akivel olyan jókat tudok falatozni, ő az, aki miatt minden délután a billentyűzetet verdesi a fejem az álmosságtól, ő az, aki kinőtte a sok-sok ruhát már most és ő az, aki apa szemében olyan szép és boldogsággal teli csillogást ébreszt.... :)

Ma elmentem AFP vérvételre is, kb. a 19. héten kell ultrahangra mennem ismét, ahol további szűrést végeznek és nagy reményekkel várjuk, hogy akkor talán már megmutatja a kis drága, hogy a leendő apuka és anyuka kis trónörökössel vagy kis hercegnővel büszkélkedhet.

Tökmag:

Ezek odakint imádnak már most, apa most is minden este puszit ad nekünk a pocakra, anya pedig simiz és sokat beszélget velem. Nagyon sok finom gyümölcsöt kapok, amitől szép nagy és erős leszek, hogy idővel én is le tudjam gyűrni majd Bence unokatesót. alig várom, hogy együtt hancurozhassunk...:)

Mára ennyi az új hír, megyek megpihenek a jó kis lakásomban, aztán nem sokára ismét új izgalmas hírekkel és képekkel jelentkezem.

Puszi a kintieknek, Tökmag :)

Mindennap növekszem egy kicsit...

Kedves mindenki!



Csak nődögélek, csak nődögélek, napról napra egyre nagyobb helyet foglalok el anya pocijában. Már kerekedik és elég méretes, magához képest, no meg a ruhatárhoz képest. Sebaj, majd mama varr nekünk kényelmes rucikat, amiben anya is és én is elférünk kényelmesen. Bizony nagyra kell nőjjek, hogy Bence unokatesót hamar le tudjam gyűrni és dögönyözhessük egymást... :)



Néhány hír anyáról: az állandó fáradtság és álmosság mintha kicsit javulna, bár még mindig jókat alszik, de napközben talán kevéssé esik le a feje. A kétbetűs mellékhelyiségbe járkálás gyakorisága is talán csökkenő tendenciát mutat már.



Alig várjuk már, hogy 3 hét múlva utazzunk, komoly 15 hetes életem eddigi első repülőútja és tengerparti napozós kikapcsolódós időtöltése lesz. :)



Reményeink szerint addig még szolgálhatunk majd új sztárfotóval és néhány újdonsággal rólam a kiváncsi érdeklődők számára, és végre néhány jólirányzott rúgással anyának és apának is érezhetően a tudtára adom majd, hogy bizony szalad az idő, itt vagyok s nemsokára jövök... :)

Megérkeztem...

Monostori Tökmag a becses nevem, most még. Nem is olyan régen fedezett fel anya és apa, majd a doktornénik és bácsik is megerősítették: immár jónéhány hete pocaklakó lettem. :)

Köszönöm nagyon jól érzem magam anya pocijában, május 4-én voltam 13 hetes és 2 napos, csatolom az első sztárfotót.

Van szép kis fejecském, két kicsi kezem és kettő a mini tapancsból is. Mindenem ép és egészséges, hogyan is lehetne máshogy, anya pocakja igazán kényelmes egy lakónegyed. :)

Aztán egy-két héten belül már mindenki tudta, nagy volt az öröm. Rokonok, barátok, munkatársak, mindenki nagyon boldog volt, de a legboldogabb anya és apa. :) Anya sokat pihen velem, és beszélget velem, apa pedig minden este megsimogat és jóéjt puszikát ad. Hát lehetne ennél szebb az élet? Jókat eszünk és szundizunk anyaával kettesben, kedvencem a tejecske, úgyhogy sűrűn felkopogok anyának, hogy dobjon már le egy jó adaggal belőle. :)

Én már igen, de ezek odakint mgé nem tudják,kisfiú leszek-e vagy kislány. Nem mutatom még nekik... :) Anya már tudja mindkét nevet, amit adna nekem, de majd csak akkor dugják össze apával a buksijukat, ha már megmutattam nekik, mi is leszek.

Anyának már nem sok ruhája jó, a 14. héten elég sokat növekedtem, a nadrágokon a gombokkal már kifogtam. Egyetlen egy maradt, aminek még kegyelmet adtam. Majd segítségül hívjuk mamát, hogy varrjon anyának egy-két kényelmes gúnyát.

Meg is mutatjuk, hogy már hogy látszik anya pocakja, vagyis benne én :)

Szombaton már 16 hetes leszek, szinte már óriás. :) Alig várom, hogy anyának jó nagyokat rugdalódzak és hogy nemsoká velük repülhessek és süttethessem a hasam a tengerparton. Csudijó lesz. Nagyokat sétálunk és pihenünk majd anyával és apával. :)

Mostanra ennyi hír. Üdv mindenkinek, akivel még nem találkoztam és senki se csüggedjen, kettőt pislogtok, aztán már kint is leszek, de addig is élvezem idebent ezt a jó világot. :)

Üdv mindenkinek odakint, puszi és pacsi, Kicsi Tökmag :)