Május 28. Csodálatos napos, ámde szeles nap. Tökmag, Apa és Anya újabb kalandot élt át. :)
Tápiószecső nemes kis településen csodálatos új rendezvényhelyszín nyílik, Anya és Apa sem rest - Nézzük hát meg! Igen ám, de nem is akárhogyan, hanem repülővel. Egy kedves ismerős kis, négy személyes gépével mentünk - na jó, azért jómagam, kicsi Tökmag is még belefértem... :) Felszállás Tökölön, kb. este 6 óra tájékán. A szél elég erős volt, nem mondom, hogy Anya nem aggódott főként az én testi épségemért, de üsse kutya, ezen is túl kell esni, annyira biztosan nem lesz rossz. Ha a Grand Canyon helikopterezés jó móka volt, biztosan ez is az lesz - gondolta ő.
Felszállás után még jó 10 percig erősen és görcsösen szorította a biztonsági övet és arcára fagyott mosollyan bólogatott mindig, amikor az első ülések utasai hátrafordulva érdeklődtek hogyléte felől. A szél erősen dobálta a kis gépet, de hamar meg letetett szokni. Érezte a gyomrában, hogy vannak gondok, de igyekezett lekötni minden figyelmét a táj szépségével, ami valóban csodálatos volt. A Dunakanyarhoz érve egyenesen mesés látvány tárult elénk, csodálatos a Duna, Visegrád és az egész vidék a magasból nézve.
Igen ám, de a Dunakanyat menti hegyek felett a légáramlatok elég temetemes dobásokat mértek a kis gépre, melynek következtében gyomrunk már-már a torkunkban landolt. Több sem kellett anyának, érezte, hogy ennek igencsak rossz vége lesz. Nem telt bele 10 perc, mikor már közel járt az elkerülhetetlen. Gyors ütemben még az ülébe kapott egy suhogós szabadidő felsőt (sajnos a pilóta bánta), és nagy lendülettel telepakolta az azanapi ebédjével....
Szegény anya megsínylette, én annál jobban élveztem az utazást, kellemesen ringatóztam odabent a pocakban a széláramlatok okozta mozgásokban.
Ennyi volt hát a tegnapi kalandunk, most már anya is épségben van, és már a reggelit is sikerült jóízűen elfogyasztani. De hogy lássátok milyen kedves kis manó vagyok, az elmúlt négy hónapban egyszer sem kínoztam meg azzal, hogy visszajöjjön a reggeli vagy az ebéd. A mostani esetet is igazán a szél rovására írhatjuk, nem igaz? :))))
Puszi a kintieknek, kicsi Tökmag :)
Tápiószecső nemes kis településen csodálatos új rendezvényhelyszín nyílik, Anya és Apa sem rest - Nézzük hát meg! Igen ám, de nem is akárhogyan, hanem repülővel. Egy kedves ismerős kis, négy személyes gépével mentünk - na jó, azért jómagam, kicsi Tökmag is még belefértem... :) Felszállás Tökölön, kb. este 6 óra tájékán. A szél elég erős volt, nem mondom, hogy Anya nem aggódott főként az én testi épségemért, de üsse kutya, ezen is túl kell esni, annyira biztosan nem lesz rossz. Ha a Grand Canyon helikopterezés jó móka volt, biztosan ez is az lesz - gondolta ő.
Felszállás után még jó 10 percig erősen és görcsösen szorította a biztonsági övet és arcára fagyott mosollyan bólogatott mindig, amikor az első ülések utasai hátrafordulva érdeklődtek hogyléte felől. A szél erősen dobálta a kis gépet, de hamar meg letetett szokni. Érezte a gyomrában, hogy vannak gondok, de igyekezett lekötni minden figyelmét a táj szépségével, ami valóban csodálatos volt. A Dunakanyarhoz érve egyenesen mesés látvány tárult elénk, csodálatos a Duna, Visegrád és az egész vidék a magasból nézve.
Igen ám, de a Dunakanyat menti hegyek felett a légáramlatok elég temetemes dobásokat mértek a kis gépre, melynek következtében gyomrunk már-már a torkunkban landolt. Több sem kellett anyának, érezte, hogy ennek igencsak rossz vége lesz. Nem telt bele 10 perc, mikor már közel járt az elkerülhetetlen. Gyors ütemben még az ülébe kapott egy suhogós szabadidő felsőt (sajnos a pilóta bánta), és nagy lendülettel telepakolta az azanapi ebédjével....
Szegény anya megsínylette, én annál jobban élveztem az utazást, kellemesen ringatóztam odabent a pocakban a széláramlatok okozta mozgásokban.
Ennyi volt hát a tegnapi kalandunk, most már anya is épségben van, és már a reggelit is sikerült jóízűen elfogyasztani. De hogy lássátok milyen kedves kis manó vagyok, az elmúlt négy hónapban egyszer sem kínoztam meg azzal, hogy visszajöjjön a reggeli vagy az ebéd. A mostani esetet is igazán a szél rovására írhatjuk, nem igaz? :))))
Puszi a kintieknek, kicsi Tökmag :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése