Füstjelek

Kedves Kintiek!

Békésen és nyugodalmasan, idebent mégis mozgalmasan telnek-múlnak a napok, így gondoltam, még ha nem is szolgálhatunk rendkívüli friss hírekkel, azért adunk néhány füstjelet magunkról.

Tökmag:

Az internetes becslések szerint olyan 27-28 cm magas és 400-450 g tömegű lehetek. Anyának dícséret, mert nagyoon gondosan és jól táplál, és vigyáz rám mindennap. Békésen növögetek, egyre nagyobb vagyok, most még kényelmesen mocorgok a házamban, de még egy pár hét, aztán már elkezd majd egyre szűkösebbé válni, de most még élvezem a nagy teret és annyit tornázom, amennyi csak kifér rajtam. Már előszeretettel hallgatózom, amikor ezek zenét hallgatnak vagy moziba visznek, erős rúgásokkal jelzem tetszésemet avagy nemtetszésemet. A múltkor is elvittek moziba az Ice Age III-ra és képzeljétek nem adtak szemüveget. Hát hogy lásson így az ember 3D-ben. Kicis Tökmagnak maradt hát csak a szinkron hallgatása... :)

Idekint már mindenki nagyon szeret és majdhogynem sorban állnak, csak hogy mindenki érezhesse bajnok mozdulataimat. Napközben a kollegínák, este pedig apa van soron, hogy jól megsorozzam most még csak kintről a kezeit. Hála istennek most egy pár hétig semmilyen doktor bácsi vagy néni nem piszkál, majd valamikor az elkövetkezendő 3-4 hétben visznek ezek a szülőféleségek újra dokibácsihoz, hogy 4D-ben is megvizslassák gyönöyrű és bajnoki vonásaimat és mozdulataimat. :)

Anya:

Anya remekül van még mindig, köszöni szépen. A nagy meleget már nehezen viseli, de a napokban örömmel konstatálta a pár fokkal hűvösebb időt. Étvágya már nem olyan farkas, mint az első hónapokban, de azért még sok-sok odafigyeléssel táplál engem. Most is rengeteget aludna, még kényelmes a mozgás és az alvási pozitúrák, de már nem olyan egyszer mindig megtalálni a legjobb helyzetet. Még egy pár hétig talán nyugalom van ilyen szempontból. A pocak gyönyörűen növekszik, apa és a kollégák legnagyobb örömére. Minden napra jut egy-két kiváncsi érdeklődő, aki agyonszeretgeti a pocakot. :) Persze időnként mindig jut egy-egy kedves, a kollégák által kreált becenév is nekünk, most épp a "Pufifánk" van porondon (copyright Borika/Multeam) :). Egyes ruhadarabok kezdik felmondani a szolgálatot, már nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk magunkat belepréselni.

Olyan buzgalommal vár engem az anyukám és olyan szeretettel, hogy már tervezgeti a kicsi kedves szobám dekorációját, amitúl majd még otthonosabban érzem ott magam. Amikor csak ideje engedi, ezzel foglaltoskodik, no meg persze apának készítget vacsorát, hogy ő is nagyra nőjjön és bírja majd a strapát, amikor megérkezem és azt szeretném majd, hogy csak velem foglalkozzon az én apukám. :)

Apa:

Apa is jól van, ő már nem gyarapodik és nő velünk, de egyre jobban megszokja anya nagy pocakját, ami persze egyre nagyobb és még most is sokat szeretget minket. Már lassan az ő hangját is megismerem, mert ha pocakközelben van és odateszi a kezét, akkor igyekszem mindig nagy rúgásokkal jelezni, hogy örülök neki és várom már hogy kint legyek és nagyokat meséljen nekem, s nagyokat szunyózzunk együtt. :)

Ennyi füstjel jutott mostanra kicsi családunkról. pár hét múlva ismét jelentkezünk a friss hírekkel, addig is gyarapodunk, növögetünk és sok puszit és pacsit küldök mindenkinek idebentről, a világ legjobb helyéről, Anyapocakból! :)