Visszafordíthatatlanul elérkeztünk az utolsó héthez. Törpe már teljesen kifejlődött, életképes, élénk, kedves és egészséges baba. Az éjszakák egyre gyötrelmesebbek, s most már a nappalok is elég lomhán telnek, Jósló fájásokban nincs hiány, de szülési fájások még váratnak magukra. A mi kicsi fiúnkat már mindenki nagyon várja, leendő nagymamák és nagypapa tűkön ülnek, anya mindennap kérleli a kicsi törpét, hogy bújjon már ki, hiszen idekint is ugyanolyan vagy legalábbis hasonlkóan jó világot ígérnek neki, mint amilyen odabentre megadatott. Még Bence kislegény elsőszámú és egyetlen zsivány unokatesó is érdeklődéssel várja a nagy megérkezést. Anya már a nap nagy részét pihenéssel tölti, nagyokat alszik, már amikor tud. Ma is voltunk CTG-n, természetesen nyugaton a helyzet változatlan, továbbra is csodálatos képet mutat, minden rendben, és még mindig nem akarja senki azt mondani anyának: Anyuka! Mindjárt kint lesz ez a kis legény. Most már tényleg számolunk vissza minden napot és órát, hogy végre a kezünkben tarthassuk a kis manónkat. Minden kedves szurkolótól kérjük, sugalmazza a természetnek, hogy a héten meglátogasson minket a gólya...Hogy sikeres volt-e a természetfeletti erők összpontosítása, arról ígérjük, mindenkit időben tájékoztatni fogunk... :)
Addig is sok puszit küldenek a várakozó szülők és a kicsi Tökmag! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése