Hol lehet ez a gyerek? Tesszük fel a költői kérdést most már mindennap, s teszi ugyanezt a lelkes rokonság és baráti társaság is. Minden telefonhívásra a "még egyben" címszóval reagálunk, mert az a jóképű és erős akaratú kisfiúnk a világ semmi kincséért sem akaródzik megszokott kellemes kis lakhelyéről előbújni. Ő odabent tökéletesen jól van és kellemesen sziesztázik, kérem alássan, ne tessék őt ott siettetni s zargatni. :)
Szinte látom magam előtt a kis néhány éves emberpalántánkat, ahogy csípőre teszi a kezét, szigorúan összehúzza a szemöldökét és makacsul kijelenti, hogy márpedig ő a csíkos pulcsit veszi fel, nem a kockásat... Körülbelül így képzelem el most is őt odabent. Tessék őt békén hagyni, nagyon jól van ő ott odabent, majd kijön, ha éppen úgy tartja kedve. Nehogy már kedves szülei azt gondolják, hogy ő idő előtt vagy éppen akkor kibújik, mikor a doktoranduszok azt mondják. Nem úgy van az, kérem... :)
Szóval egyelőre marad a pihenő itthon, s szerdán újabb vizsgálat, s emellett két kis izgatott szülőpalánta, akik nagyon várják már, hogy az ő kicsi fiúkat magukhoz ölelhessék. Ennyi lenne mára a leltár.... :)
Friss hírekkel jelentkezik majd, Anya és a Pöttöm Pocaklakó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése