Eljött a várva várt nagy nap: az újabb ultrahang, amikor is drága szüleim izgalommal várták, mit látnak majd az újabb ultrahang képeken. Vajon minden rendben lesz, egészséges vagyok-e, no és persze a nagy kérdés: kicsi Gábor lesz belőlem, vagy egy aprócska kis Imó? :)
Az én drága anyukám egész nap tűkön ült és még a trutyi idő ellenére is majd' kibújt a bőréből, hogy végre ott legyen a vizsgálaton és meghallja a jó hírt, ami bárhogyan is legyen, jó hír lesz... :)
Ismét csodálatos volt az ultrahang. Természetesen egyfolytában mocorogtam, de a doktor bácsi így is meg tudta nézni, hogy mindenem megvan, épen és egészségesen. A kicsi szívem jól láthatóan és persze hallhatóan dobog, igazi kis zakatolás, mint egy szuperul menő expressz vonat! :)
Aztán persze megkérdezte a doktorbácsi anyát, szeretnék-e tudni, kisfiú leszek-e vagy kislány? Hát persze, hogy anya és apa tudni akarta, ezen izgultak már mióta....és akkor jött a várva várt hír:
KISFIÚ LESZEK!!!!
Nagy volt az öröm a szülőknél, persze biztosan ugyanígy örültek volna annak is, ha kislány leszek, de anya kezdetektől fogva érezte, kisfiú leszek.
Most aztán jöhet a buksitörés, mi is lesz a becses nevem...de addig is maradok Monostori Tökmag (persze kisfiúsan) ... :)
Fent néhány friss sztárfotó, az egyiken jobb oldalt a kis fejecském látható a szemeimmel és a kicsi számmal, éppen nyitva. A másikon pedig bal oldalt a két kicsi lábikóm és természetesen férfiúi mivoltom hű bizonyítéka... :)
Íme tehát a várva várt nagy hír megérkezett, anya és apa nagyon boldog, és persze a nagyszülők és nagybácsik, nagynénik, dédszülők sem kevésbé...
A friss hírek sem váratnak majd soká magukra...addig is maradok anya pocakjában, mert ennél jobb hely jelenleg nincs is a világon és szorgosan tapsikolok bentről a pocakján, hogy mindennap eszükbe jusson: már alig 20 hét és jövök!!!! :)
Puszi mindenkinek odakint, kicsi Tökmag (a kicsi fiú) ;) :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése