Nő a pocak, növekszik...

Kedves Kispajtások!

Gondoltuk, ne maradjatok sokáig hírek nélkül, rövid helyzetjelentést adunk.

Drága szüleim továbbra is szorgosan kutatják nekem a tökéletes nevet, de még egyenlőre nem találják, ám cseppet sem csüggedek, mire megszületek, biztosan rátalálnak a leginkább rám illőre. :)

Néhány mondatban rólam:
Immár a 28. hetemet taposom, jobban mondva a hetek helyett inkább anya pocakját és belső szerveit taposom nagy lendülettel. Sokat hullámzom a pocakban, aminek anya, apa és sok-sok mindenki a környezetükben is borzasztóan örül. A szakirodalom szerint már több mint 30 cm "magas" vagyok, és jó egy kiló körül nyomhatok. Mostanra már szép kis szempilláim is vannak, s jól hallom anya és apa hangját, valamint a jó kis zenét. A múlt héten értékeltük nagyon a kicsit hűvösebb időt, és egész héten igencsak aktív testezdésbe kezdtem. Nagyon szeretem kinyomni hol a lábacskámat, hol a kezecskémet anya pocakjához, alig várom, hogy már majd kint is jó sokat odabújhassak anyához, apához, mamához és papához. Már csak kb. 2,5 hónapunk van hátra, így lázas ütemben készülök a megérkezésemre, s igyekszem minél jobban kipárnázni magam, hogy csodás formában és ellenállóan érkezzem erre a kalandokkal teli világra...

Néhány mondat anyáról, apáról:
Anya köszöni sépen jól van, bár már egyre nehezebben cipeli az egyre nagyobb púpját, ami már régen túllépett a sárgadinnye kategórián, s most már inkább csak a görögdinnye besorolás igaz rá. Amikor anya közeledik, először jön a pocak most már és csak utána ő. :) Az éjszakák ismét szaggatottak, már készíti a természet az első hónapokra, mikor megérkezem, és mindig nagyokat "bulizunk" majd éjszaka. Sajnos az allergia most is kínozza, de csak egy-két hónap s már az is múlik majd. Még kb. másfél hónap van a dolgos hétköznapokból, s utána leteszi a ceruzát és a billentyűzetet, s pelenkára cseréli remélhetőleg jó néhány évre.
Apa is boldogan várja minden nap haza a nagy mocorgó gombócot, és minden este boldogan nézegeti, ahogy kedves kisfia kirúhja a házát, és mindig szeretetteljes puszikkal kéri, hogy térjen szépen este nyugovóra, s hagyja édesanyját is alukálni...most még. :)

Ezek ketten boldogan gyűjtögetik a kisebb nagyobb kelengye darabkákat, jó sorom lesz, kedves kis ruhácskák, pihepuha ágyikó, no és persze a legfontosabb a világ legodaadóbb és legszeretőbb szülei és kis családja lesz a miénk. :) Hát kell ennél több...?

Legközelebbre is tartogatunk néhány újabb hírt, addig is mindenkinek sok puszi és pacsi odakint, PocakMarci :)