Itt van az ősz, itt van újra....

...s szép mint mindig énnekem...

Milyen igaz! Mi más lehetne a beköszöntő ősz, mint szép, itt a kényelmes pocakban anyával, s nem utolsó sorban anya és apa mérhetetlen szeretetével... :)

Szépen és egészségesen növekedem, s nem csak én, hanem a kis odúm, a kedves pocak is, ami mostanra már cseppet sem kicsinek, sokkal inkább elég méretesnek mondható. Még néhány hét és joggal kaphatja meg a hatalmas jelzőt.

Durva becslések szerint 1,5 kg tömegű és kb. 35 cm hosszú lehetek így a 31. hét felé közeledvén. Remekül érzem magam, nagyon sokat ficánkolok, főként, mert egyre szűkösebb ez a kedves kis pocakodú, meg persze a sok érdeklődő kinti népeknek kell, hogy időnként jól kidugjam a kis tappancsaimat.

Anya is nagyon jól van, imádja, ahogy mocorgok szüntelenül. Sajnos az éjszakái ár szinte sosem telnek el egybefüggő alvással, mert hol a pisilés, hol az allergiás rohamok szakítják meg. Bizony idén eléggé rendesen kínozza az allergia, s sűrűn imádkozik, hogy én ne örököljem tőle az allergiás hajlamot. Anya még dolgozik, de már final countdown-ban van, s alig várja, hogy már otthon pihenjen és csak a hiányzó dolgok, és a szeretett kisfia várásával legyen elfoglalva. :)

Apa is jól van, bár azt hiszem, ő is egyre jobban izgul születendő kisfia megérkezését illetően. A nevem még mindig homályba vész, de már egyre közelebb jutnak ezek a kedves szülőpalánták a végső mindent elsöprő eredményhez... :)

Mindenkinek üdvözlet és sok puszit és pacsit küld idebentről a várva várt imádnivaló kedves kis jövevény, PocakMarci :D