Heppi börszdéj, Anya! :)

Kedves Külvilág!

Én csak növögetek, nődögélek, mocorgok kiatrtóan, anya meg közben öregszik. Ma, szülinapja alkalmából, én is felköszöntöttem, meg-meg rugdostam idebentről, hogy érezze, én is gondolok rá... :D

A friss és nagyobb hírek továbbra is váratnak magukra, jövő hét kedden megyünk anyával és apával 4D ultrahangra. Anya mér tűkön ül, hogy közelebbről láthasson és megleshesse azt a tündéri kis pofikámat is.

Anya, tudom, már nagyon vársz, de kitartás, már tényleg csak rövid idő és annyit szeretgethetsz, amennyi csak jólesik...addig is: nagyon boldog szülinapot kíván Neked idebentről a kicsi Pocaklakód! :D

Napról napra nagyobban

Kedves Kinti Kispajtások!

Ismét itt a kánikula, jómagam utolsó hetemet töltöm a 6. hónapban, az élet békés és nyugodalmas, ám annál mozgalmasabb odabent és persze a kedves szülőpalántáknak odakint is.

Két kicsiny, ámde annál fontosabb hírrel szolgálhatok a mai szép napsütéses napra:

1. Anya és apa a hétvégén megvették azt a babakocsinak elnevezett kis trükkös szerkezetet, amiben érkezésem után időm legnagyobb részét fogom tölteni. Nagyon szép és stabil kis szerkezet, és anya roppant boldog vele. :)

2. Rohamtempóban ismét növekedésnek indultam, avagy mondhatnám, hogy folyamatosan növekedem. Anya hasának eddig csak az alsó felét soroztam meg egy-egy jól irányzott kis rúgással, ám a napokban először érezte, hogy egyre feljebb jelennek meg és kopogtatnak az apró kezecskék és lábacskák. Tegnap este is, ahogy megsoroztam a pocakot, anya szinte érezte az apró kicsi lábamat odabent. Aztán gyorsan hívta apát is, hogy ő is tegye a pocakra a kezét, és én sem voltam rest, azonnal még egy jól irányzott rúgással röktem oda piciny tappancsomat a pocak oldalához, hogy apa is felderüljön. Aztán még egy kis esti torna is becsúszott, de apa keze és kedves hangja megnyugtatott és álomba szenderített.

Ennyi mára, kedves kispajtások, de hamarosan újabb hírekkel jelentkezünk!

Addig is sok puszi és pacsi odakint mindenkinek, Kicsitökmag :)

Füstjelek

Kedves Kintiek!

Békésen és nyugodalmasan, idebent mégis mozgalmasan telnek-múlnak a napok, így gondoltam, még ha nem is szolgálhatunk rendkívüli friss hírekkel, azért adunk néhány füstjelet magunkról.

Tökmag:

Az internetes becslések szerint olyan 27-28 cm magas és 400-450 g tömegű lehetek. Anyának dícséret, mert nagyoon gondosan és jól táplál, és vigyáz rám mindennap. Békésen növögetek, egyre nagyobb vagyok, most még kényelmesen mocorgok a házamban, de még egy pár hét, aztán már elkezd majd egyre szűkösebbé válni, de most még élvezem a nagy teret és annyit tornázom, amennyi csak kifér rajtam. Már előszeretettel hallgatózom, amikor ezek zenét hallgatnak vagy moziba visznek, erős rúgásokkal jelzem tetszésemet avagy nemtetszésemet. A múltkor is elvittek moziba az Ice Age III-ra és képzeljétek nem adtak szemüveget. Hát hogy lásson így az ember 3D-ben. Kicis Tökmagnak maradt hát csak a szinkron hallgatása... :)

Idekint már mindenki nagyon szeret és majdhogynem sorban állnak, csak hogy mindenki érezhesse bajnok mozdulataimat. Napközben a kollegínák, este pedig apa van soron, hogy jól megsorozzam most még csak kintről a kezeit. Hála istennek most egy pár hétig semmilyen doktor bácsi vagy néni nem piszkál, majd valamikor az elkövetkezendő 3-4 hétben visznek ezek a szülőféleségek újra dokibácsihoz, hogy 4D-ben is megvizslassák gyönöyrű és bajnoki vonásaimat és mozdulataimat. :)

Anya:

Anya remekül van még mindig, köszöni szépen. A nagy meleget már nehezen viseli, de a napokban örömmel konstatálta a pár fokkal hűvösebb időt. Étvágya már nem olyan farkas, mint az első hónapokban, de azért még sok-sok odafigyeléssel táplál engem. Most is rengeteget aludna, még kényelmes a mozgás és az alvási pozitúrák, de már nem olyan egyszer mindig megtalálni a legjobb helyzetet. Még egy pár hétig talán nyugalom van ilyen szempontból. A pocak gyönyörűen növekszik, apa és a kollégák legnagyobb örömére. Minden napra jut egy-két kiváncsi érdeklődő, aki agyonszeretgeti a pocakot. :) Persze időnként mindig jut egy-egy kedves, a kollégák által kreált becenév is nekünk, most épp a "Pufifánk" van porondon (copyright Borika/Multeam) :). Egyes ruhadarabok kezdik felmondani a szolgálatot, már nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk magunkat belepréselni.

Olyan buzgalommal vár engem az anyukám és olyan szeretettel, hogy már tervezgeti a kicsi kedves szobám dekorációját, amitúl majd még otthonosabban érzem ott magam. Amikor csak ideje engedi, ezzel foglaltoskodik, no meg persze apának készítget vacsorát, hogy ő is nagyra nőjjön és bírja majd a strapát, amikor megérkezem és azt szeretném majd, hogy csak velem foglalkozzon az én apukám. :)

Apa:

Apa is jól van, ő már nem gyarapodik és nő velünk, de egyre jobban megszokja anya nagy pocakját, ami persze egyre nagyobb és még most is sokat szeretget minket. Már lassan az ő hangját is megismerem, mert ha pocakközelben van és odateszi a kezét, akkor igyekszem mindig nagy rúgásokkal jelezni, hogy örülök neki és várom már hogy kint legyek és nagyokat meséljen nekem, s nagyokat szunyózzunk együtt. :)

Ennyi füstjel jutott mostanra kicsi családunkról. pár hét múlva ismét jelentkezünk a friss hírekkel, addig is gyarapodunk, növögetünk és sok puszit és pacsit küldök mindenkinek idebentről, a világ legjobb helyéről, Anyapocakból! :)

Már apa is érez....

Kedves Külvilág, kinti kispajtások!

Békésen tengetjük napjainkat anyával, szépen nődögélek és mindennap kitartóan és buzgón kalimpálok odabent. Nagy hírrel, mint amúlt héten, mikor kiderült, hogy kicsi szívtipró kisfiúcska leszek, most nem szolgálhatok, de gondoltam, bejelentkezem, hogy a mindennap apró örömeit megosszuk Veletek.

Mióta megmozdultam, anya mindennap buzgón figyeli minden kis mozdulatomat odabent...több sem kellett neki, a múlt héten többször is pocakjára tette a kezét az esti pihenő közben, s felfedezte, hogy már kivülről is érezni lehet, ahogy odabent végzem az esti tornámat. Szólt is hát apának, hogy tegye oda a kezét ő is, s néhány kitartó próbálkozás után, immár apa is érezhette, hogy odabent vagyok, s valóban nem csak egy nagy dinnyét nyelt le anya, hanem rendíthetetlenül cseperedem odabent és nemsoká megérkezik az ő kettejük kicsi apró kis csodája... :) Jóleső érzés volt látni apa szemében a boldogságot... :) Csudás érzés nekem, a pici emberkének, hogy ezek odakint - úgy, hogy még nem is ismernek - már így szeretnek... :)

Továbbra is nagyon jól érezzük magunkat, anya vigyáz rám és nagyon jó kis lakhelyet ad nekem, apa pedig büszkén tervezgeti a jövőnket és a közös kis lakunkat, ahol már nekem is lesz egy csöpp kis szobát, amit anya nagy buzgalommal és szeretettel feldíszítget majd nekem, hogy minden napom vidáman és boldogan teljen. :)

A doktornéni mondta, hogy az elkövetkezendő egy hónapban nem kell vizsgálatra mennünk, így most az elkövetkezendő hetekben csak az apró mindennapi kis csodákról tudunk beszámolni. Legközelebb néhány hét múlva a 4D ultrahang képeivel tudunk nagy szenzációval szolgálni, anya már boldogan számolgatja a napokat, amikor kicsit közelebbről is láthatja az apró kicsi kezeimet, lábaimat és azt a csöpp szép kis arcocskámat. :)

Egyszóval élvezzük a nyarat, a sok finom gyümölcsöt, a sok pihenést, apa végtelen szeretetét és az esti puszikat, és boldogan várjuk, hogy cseperedjek...bizony még kettőt pislogtok, kedves kispajtások, és már idekint fogok kalimpálni és nagyokat mosolygni mindenkire.

Addig is sok puszi és pacsi, Pocaklakó Tökmagfiúcska :)

Milyen színű lesz a kiscipő....?

Eljött a várva várt nagy nap: az újabb ultrahang, amikor is drága szüleim izgalommal várták, mit látnak majd az újabb ultrahang képeken. Vajon minden rendben lesz, egészséges vagyok-e, no és persze a nagy kérdés: kicsi Gábor lesz belőlem, vagy egy aprócska kis Imó? :)

Az én drága anyukám egész nap tűkön ült és még a trutyi idő ellenére is majd' kibújt a bőréből, hogy végre ott legyen a vizsgálaton és meghallja a jó hírt, ami bárhogyan is legyen, jó hír lesz... :)

Ismét csodálatos volt az ultrahang. Természetesen egyfolytában mocorogtam, de a doktor bácsi így is meg tudta nézni, hogy mindenem megvan, épen és egészségesen. A kicsi szívem jól láthatóan és persze hallhatóan dobog, igazi kis zakatolás, mint egy szuperul menő expressz vonat! :)

Aztán persze megkérdezte a doktorbácsi anyát, szeretnék-e tudni, kisfiú leszek-e vagy kislány? Hát persze, hogy anya és apa tudni akarta, ezen izgultak már mióta....és akkor jött a várva várt hír:

KISFIÚ LESZEK!!!!

Nagy volt az öröm a szülőknél, persze biztosan ugyanígy örültek volna annak is, ha kislány leszek, de anya kezdetektől fogva érezte, kisfiú leszek.

Most aztán jöhet a buksitörés, mi is lesz a becses nevem...de addig is maradok Monostori Tökmag (persze kisfiúsan) ... :)

Fent néhány friss sztárfotó, az egyiken jobb oldalt a kis fejecském látható a szemeimmel és a kicsi számmal, éppen nyitva. A másikon pedig bal oldalt a két kicsi lábikóm és természetesen férfiúi mivoltom hű bizonyítéka... :)

Íme tehát a várva várt nagy hír megérkezett, anya és apa nagyon boldog, és persze a nagyszülők és nagybácsik, nagynénik, dédszülők sem kevésbé...

A friss hírek sem váratnak majd soká magukra...addig is maradok anya pocakjában, mert ennél jobb hely jelenleg nincs is a világon és szorgosan tapsikolok bentről a pocakján, hogy mindennap eszükbe jusson: már alig 20 hét és jövök!!!! :)

Puszi mindenkinek odakint, kicsi Tökmag (a kicsi fiú) ;) :P

Megjártuk Bulgáriát...

Sok-sok élménnyel a hátunk mögött, megjárva Bulgáriát, újra itthon üdvözlet mindenkinek!

Hipp-hopp eltelt ez az egy hét, sok-sok napsütéssel, pihenéssel. Rengeteget úsztunk, napoztunk, jó nagyokat pihentünk és ettünk finomakat, nomeg persze anyával végigtáncoltunk egy igazán kellemesen telt esküvőt.

Anya és apa megélte első házassági évfordulójukat június 17-én, amit jómagam azzal koronáztam meg, hogy ezen a napon jelentkeztem be először anya hasában, két erőteljes kis kopogtatással. Nagy volt ám az öröm, anya majd kibújt a bőréből, úgy várta ezt a pillanatot. Azóta is mindennap jelzem neki egyszer-kétszer legalább: ITT VAGYOK! :)

Napról napra egyre növekszem, jót tett a sok napocska, úszás, a jó kis tengeri levegő és a sok finom és egészséges bolgár étel. Fura népek, mondhatom, de egészen jól főznek.

Ma, június 20-án vagyok éppen félidős, azaz 20 hetes. Még éppen 20 hét, és már kint is vagyok és alig várom, hogy megismerjem az itteni kinti világot és azt a két drága embert, aki mindennél jobban szeret engem már most is: Apát és Anyát. Addig is anyát kitartóan rugdosom, hogy mindig érezze, itt vagyok ám, és már nem kell sokat várni és már apával is tudok majd így kommunikálni.

Ízelítőül néhány kép a csodás és pihentető utazásról, no meg persze a növekvő pocakról.

...nem utolsó sorban, már csk kettőt kell aludni és ismét új sztárfotókkal szolgálhatunk szerény személyemről, s meglátjuk, ha olyan kedvem lesz, még talán azt is megmutatom, kisfiúnak vagy kislánynak örülhet-e majd apa és anya 20 hét múlva....

Sok puszi és nagy pacsik addig is mindenkinek, kicsi Tökmag :)

A szorgos nagyszülők... :)

Kedves mindenki a külvilágban! Ismét jelentkezünk. Épen és egészségesen, hála istennek a mostani szeszélyes időjárást én a legkevésbé sem érzem.

A hétvégét mamával és papával töltöttük Veszprémben. Csudijó volt, ha anya jól érzi magát, akkor én is. Nyugalom, béke és biztonság. Ezek az érzések mindig, ha hazamegy. Így én is remekül voltam, bár apa eléggé hiányzott nekünk. No de mi is neki... :))))

Mama és papa egész hétvégén szorgoskodtak. Mama nekilátott kismamaruhákat varrni anyának, amibe jól beleférek majd én is, ha már csudanagyra nőttem. Hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel haladt és már készen is van jópár ruhadarab, amibe anya is és én is jól és kényelmesen elférünk. Papa pedig segített minden másban, hogy szépen és gyorsan haladjunk. Csuda drágák és kedvesek, jó sorom lesz, ha kibújtam, anya és apa vigyáznak rám, mama és papa pedig csudára fog szeretni és jókat mókázunk majd együtt. :)

Azért Bence babánál is tettünk egy kis látogatást, ő lesz a legjobb unokatesó, már álldogál, mire én döntögetem majd a ház falát anya pocakjában, addigra ő már talán szalad is. :)

Anya továbbra is jól táplál nem panaszkodom, de az ő legnagyobb örömére, nem is hízik olyan ütemben, mint amilyen jó étvággyal falatozik...egyenlőre....bízunk benne, hogy ez így is marad, mert aztán mama varrhatja az újabb Tökmag-lak-takarókat... :)

Ennyi rövidke hír jutott mára, anya már tűkön ül, hogy beszámolhasson arról, hogy mocorgok, s ha éppen olyan kedvem lesz, talán már a jövő hét hétfőn megmutatom nekik, vajon kisfiú vagyok-e vagy kislány....

Puszi a külvilágnak innen a benti jóvilágból,

Kicsi Tökmag :)